Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325
334 PETZ GEDEON. szót szláv alakokkal (pragi> ,küszöb' = emelkedik; Prága város neve is talán a körülvevő hegyvidéktől) veti egybe. — Ugyanő egy Gotisehe Etymologien ez. czikkben a g. baírhts (idb. bherg- gy.; ide tartozik talán a birke főnév is), mafiljan (idg. *mad-tlo-) és qipan (idg. q,et- gy.) alakok szófejtésével próbálkozik meg. STREITBERG több oly germán tőalakot igyekszik kimutatni, a melyeknek szókezdő mássalhangzójára eredetileg i következett; ezek: g. speiwan egy. spiei- gyökérből; Ős-skand. * Tiuu idg*duus-ból (l.erre vonatkozólag később BREMER czikkét IF. III.), és óskand. tyggja, idg. gieu- gyökérből (ősgerm. *kjewonon, ebből ófn. kiuwan is). A szláv nyelvészet kérdéseit fejtegeti STREITBERG Der Genetiv Plurális und die baltisch-slavischen Auslautgesetze ez. értekezésében. A szláv plur. gen. -rh ragját az idg. hosszú hangzós -öm (pontosabban: -Öm) rag törvényes folytatójául igyekszik kimutatni; egyúttal kifejti, hogy az idg. éles és nyújtott hangsúlyminőség külömbsége az Ősszláv nyelvre nézve sem vonható kétségbe (STREITBERG magyarázatáról ós ellene 1. HÍRT, IF. II, 341.). II. A második kötet (1893.) dolgozatai közül mint általánosabb érdé* küt első helyen említem MEYER GUSZTÁV czikkét: Von wem stammt die Bezeichnung Indogermanen t Az eddigi nézetekkel szemben kimutatja, hogy az ,indogermán' elnevezés sem SCHLEGEL FRiGYEstől, sem GTESENIUS-tól, sem HUMBOLDT ViLMOstól nem ered: legelőször kimutatható KLAPROTH Asia polyglotta (1823.) ez. művében, itt több helyt is előfordul a kifejezés. Azonban úgy látszik, hogy nem KLAPROTH volt a név feltalálója. Eégibb műveiben még nem használja ez elnevezést, egy 1810-ben megjelent munkájában pl. még a «grosse Indisch-Medisch-Sclavisch-Grermanische Völkerkette»-ről beszél. HÍRT a névmások egyes sz. genitivusának ragjáról értekezik. A hímnemű -o-tövek genitivusának -sio végzete kétségkívül a névmásoktól származott át. A 3. szem. névmás nőnemű alakja idg. *sa mellett egy i-vel bővült alak is volt (v. ö. ói. syá). A gót si, óír sí nem egyéb, mint egy -ié- tő szabályos nominativusa (*si); genitivusa *siés, dativusa *siei lehetett, v. ö. az óind ta-syas, ta-syai alakokat; a *si nomin. is *£-s*-ből keletkezhetett, a t- nem egyéb, mint a te-, to- gyöngült alakja. A *(t)-si, He-sies ragozás mellett bizonyára volt egy idg. *(t)sá, He-sás (g. pizős, ófn. dera) ragozás is. így a Hesies gen. mellett korán Hesias új képzés állott be ós ennek alapján (a nőnemű *tesas: Hesias genitivusok viszonyának megfelelőleg) a hímnomű He-so alakhoz (= g. pis, ófn. des, ószl. ce-so) is képződött egy Hesio alak. Innen került azután a -sio végzet az -o-tövű hímnemű főnevek ragozásába is.
