Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Ismertetések - Petz Gedeon: Indogermán nyelvészeti folyóirat. (Indogerm. Forschungen) - 325
INDOGERMÁN NYELVÉSZETI FOLYÓIRAT. 335 Az idg. nyelvcsalád rokonsági viszonyaira vonatkozik HÍRT értekezése : Gehören die Phryger und Thraker zu den satem- oder centum-Stámmen 1 FICK fejtegetéseiből indul ki, a melyek szerint a skythák az iráni, a phryg és thrák törzsek az európai nyelvcsoporthoz tartoztak. HÍRT arra az eredményre jut, hogy 1. a phrygek ós thrákok nyelvi egységet alkottak, a mint hogy már a régiek is rokonoknak tartották őket; 2. ez a phryg-thrák nyelv a centum-törzsek külön csoportja volt. PER PERSSON az idg. no- ne- mutató-névmástőről értekezik. E tő -úgy viszonylik a hosszabb eno- ono- tőhöz (v. ö. 1. enim), mint a ko- kető az eko- eke, a so- az eso-, a mo- rne- az emo- eme- alakokhoz: vagy a hosszabb alak összetétele a rövidebbnek és az e- o- névmástőnek, vagy pedig a rövidebb alakok gyöngülés útján keletkeztek a hosszabbakból. Ezután a no- ne- tőnek az egyes nyelvekben való előfordultát mutatja ki. Gyakran előfordul particulák tövéül, ilyen egyebek közt a gör. bizonyító WJ (v5y Aid), a lat. né ,bizony' (és nce), nem-pe, nam; a gör. -ve particula (thessz. ő-ve), a mely egy idg. *ne mutató particulára látszik mutatni; a latinban ego-ne; denique = *de-ne-que; dönec = *dö-ne•que; quandö-ne; quin, sin; super-ne. Továbbá ne (na) mint casus-suffixum (affixum), részben instrum., részben locat. jelentéssel: gör. 7-va, é del-va; g. pa-n (idg. Ho-ne). Ennek a -ne suffixumnak gyöngült alakja -n, ezt látja szerzőnk az ói. asmín-fé\e locativusokban (az -n csak nyomósítja a már az -i-ben rejlő loc. jelentést); a görögben up.\uv ('ópLfjtt mellett). Továbbá bizonyos pronominalis képzésekben: ói. hanta (= ha•n-ta), g. pandé,F ófn. danta, g. hi-n-dar. Majd végig-ragozott paradigmákban keresi a nyomait. Talán az 1. szem. nő-, ne- is azonos ezzel a mutatónévmással. Előfordul névmási összetételek második tagjául: 1. oi-no-s ,egy', óskand. hann (ős-skand. *hanaR, = idg. +ké-no-s); germ. *je-na*(ófn. jener?). A birtokos névmásban: *me-no- ós mellette *mei-no-, *t(u)ei-no-, +s(u)ei-no- (g. meins, peins, seins). Helyet és időt jelölő melléknevekben, a melyek határozószókból képződtek: 1. super-nus, infer-nus, exter-nus, noctur-nus ; g. faír-n-eis, ófn. firni ,régi'. — A nőne- mellett nei- ni-, neu- nu- alakú tövek is mutatkoznak (efféle váltakozás más névmástöveknól is előfordul, v. ö. qo- qe-: qi- qu-; to- te-: ti-), lehet hogy az -i-, -u- deiktikus (locativikus) elem. Egyebek közt ide tartozik a gör. vo-v, 1. nü-, nu-, g. nu. Végül az árja nyelvág imperativusi -na (itana, etana) alakjával foglalkozik szerzőnk. PEDERSEN az -n- praesens-inftxumról (v. ö. lat. rümpo: rüpo) értekezik. Egyenként szemügyre veszi a külömböző nyelvek nasalisált praesens-alakjait. Legtisztábban az óind nyelv tartotta fenn az eredeti három typust (mind a háromnak az ősnyelvben athematikus ragozása volt). Az idetartozó igék első csoportjának képviselője az ind VII. osztály :
