Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

264 MUNKÁCSI BERNÁT. nyelvekben. Ezen szókat többnyire meg lehet ismerni; de van sok olyan szó is, melynek eredetiségét nem szabad mindjárt kétségbe vonni; mert más nyelvben is előfordul.)) Bár ily módon HUNFALVT magyar nyelvtudományi feladataink határvonalainak kijelölésében megteszi az indogermánság részére az okszerűen tehető engedményeket : ez korántsem volt elegendő azon népszerűtlenség eloszlatására melylyel a finn-magyar rokonság eszméje nálunk kezdettől fogva, találkozott s mely főoka volt, hogy SAJNOVICS, GYAEMATHI és EÉVAI úttörő munkái után csaknem félszázadig nem akadt honfiaink között művelőre. Ezen ép oly okadatlan, mint sajnálatos érzelmi tényező útjában áll most is a mindinkább tért hódító iránynak s különösen az árja nyelvhasonlatok szembeállításával ad alkalmat heves harczokra. Ezeknek szerény bevezetése MÁTYÁS FLÓRiÁNnak a «Magyar Nyelvészet)) 1856-ik (I.) évfolyamában (234—252. 11.) közölt «Magyar-árja nyelvhasonlatok» czímű tanulmánya. Egész tárgyilagossággal emeli itt ki tudósunk, hogy «magyar nemzetünk művelődési múltjára s nyelve jelen alakultára idegen befolyásokat kénytelen elismerni; a történelem őt görög, szláv és német szomszédságban találja, érintkezésben latin térítőkkel; az előtt hol volt, mint volt, mély hallgatás; Persia említtetik csak.)) «Csalatkoznék azonban*) — így folytatja fejtegetését — «ki csupán az említett népek nyelvébőlminden különczebb nyelvtüneményeinket megfejthetni vélné; történhetett már azelőtt, sőt történt is nemzetünknek keveredése műveltebb és műveletlenebb népfajokkal, mi harczias szokásaiból önként következik. . . . Eddig nyelvkutatóink, úgy látszik, csak rokonságot vadásztak. Többet szándékolt a Magyar Tudós Társaság 1847-iki óriási jutalomkérdésével, midőn a magyar nyelv viszonyát kívánja feltüntetni az indo-európai, sémi, ural-altáji s az egytagú nyelvtörzsekhez, melyre meg is kiséreltetett a felelet. Ily munkának kellő, teljes kivitele meghaladja az egyes ember erejét, ha igaz, hogy a hasonlítandó nyelveknek felületes, szótári kutatása nem elegendő. Valamint a kézi, úgy a szellemi munkaosztás is előbb és könnyebben vezet [czélhoz. De azt, hogy mennyire lesz ez elérve, vagy csak megközelítve is, több illő készültségű szakférfiak szorgos búvárlatai után, majd egy távol utókor Ítélheti meg.» Ezen felfogásához képest «avatóttabb és kitartóbb szellemekre hagyván & fajrokonság tüzetes tárgyalását)) MÁTYÁS vázlatában csupán «hason-