Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 263 von esmene ,der Hímmel' (KLEUKER : ,Anhang zum Zend Avesta' 1,146; 176.1.) | ö r d ö n g, ördög: KHONDEMIR perzsa írónak JENISCH fordításában adott szövegéből a következő helyivel egybevetve (178.1.); «Hsec postquam asseclis suis deprsedicaret (Manes), in praedictum antrum festinavit, figurás in hoc varias, et incognitas formás super tabulam depicturus, qu&m-poste&hi&tonci Ertenkimani dixere» (MENINSKI ,Lexicon Arab-Pers.-Turc': I. pag. LVII.) | ölyü: perzsa alve (180.1.) | ünnep (régi: id-nap): perzsaid, eid (u. o.) j f&/-nap: perzsa dih (u. o.) | kés: perzsa kez (u. o.) A párszi rítusból eredőnek tartja JERNEY a (cnapáldozaU és ((rossz fát tett a tűzre*) kifejezéseket is (178. 1.). Nagyérdemű keleti utazónk itt tárgyalt művének megjelenésekor már derengeni kezdett összehasonlító nyelvtudományunk egén a kellő nap hajnala. HUNFALVY PÁL az 1851-ik év január havában kezdi meg amaz akadémiai értekezéseinek sorozatát, mely hosszú és erős küzdelem után hazánkban is érvényt szerez a külföldi tudományos világ ama közmeggyőződésének, hogy a magyar nyelv az altáji nyelvcsalád u. n. ((finnugort), vagy «finn -magyar» csoportjának egyik tagja, melyben minden egyéb nyelvkörből való elemek csak külső, azaz történeti, vagy műveltségi hatás révén került idegen jövevények. Ez eszme tárgyalása kapcsán párhuzamot von nagynevű tudósunk a sémi, indogermán és altáji nyelvfajok közt, kimutatja azok külömbsógeit s egyszersmind közösségeit. Az utóbbiakra nézve megjegyzi (Akad. Értesítő 1855. évf., 135. 1.), hogy az említett nyelvfajok «bizonyosan egyezők sok tekintetből, mivel mind Ázsiában keletkeztek, mely földirati egység, s mivel azon források, melyből a szóanyag eredhetett, közösek. Minthogy pedig a nyelvidom is azonos eredetű a szóanyaggal: legkisebb habozás nélkül állíthatjuk, hogy a három nyelvfaj nemcsak anyagban, hanem idomban is nagy közösséggel bín. Némi mutatványul fölhoz HUNFALVY nemcsak névmásokat, hanem egyéb szókat Í3, pl. szkr. amma: finn ema ,anya' | szkr. akka: finn akka, magy. ak-szin, ah szin, asszony \ szkr. madu: magy. méz, f. mesi | szkr. nam, lat. nomen, gör. ővo{ia: magy. név, finn nimi. Megjegyzi azonban az effélékhez (136. 1.), hogy «az altáji nyelvű népek legrégibb időtől fogva többféle érintkezésben voltak az indogermán népekkel; az eredeti szóanyagon kivül tehát, mely közös, bizonyosan sok elkölesönzött szó van a '