Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Egy déli osztják hősének 1

EGY DÉLI OSZTJÁK HŐSÉNEK. 17 húga csupasz meztelen űl. 100 Bátyja elszégyenkezik, kiköp, visszatér a maga házába. A háza ajtaja szögletével összeomlott. — Azután az ötödik bátya szólt: «Miféle (micsoda efféle) az én húgom?! 105 Férjet szerzett, erős férjet ; ide nem jön az én húgom : [hát] én megyek húgomhoz!» Húgához bement. Húgától elszégyenkezik, no visszafordul a maga házába. — Azután hatodik bátyja megharagszik: ((Haszontalan húgunk vagy te! Férjet szerzel , mi hozzánk nem jössz, [reánk] nem hallgatsz: ii5 Jöjjön ma M. m. h. f. hős a küzdő (tánczoló) térre!» M. m. f. hős szóla : «Pánczélingem, kardom nincsen.)) Egyet sóhajtott kebléből. Azután M. m. h. f. hős lépdelni kezdett: 120 hét deszkapadló hajlik meg [alatta]. «Vő, vő, üres kézzel minek méssz? Én neked pánczélinget, kardot hozok!» így szól öreg nagyanyja. Pánczélinget, kardot juttat [neki], 125 M. m. h. f. hősre ráadta. Azután odalépett azokhoz, sógoraihoz érkezik. Szól: «mi jóért hívtatok?)) lal-, meneti- «biegen, krümmen», menel-, minlal- «sich biegen» (A.). — 96

«bohle» : máshonnan nem igazolható. —

97

kegeat

instrum. raggal, mint a vogulban : am nayén kasájil totilém «én neked kést hozok» (tdk. «késsel hozlak»). — 98

iaksidöt

(degte an» (t. i. «a pánczélinget a hősre»); de (aks- «speien» (C), ÉO. laksel-, laki- «spucken» (A.). Megérteti az ellenmondást talán az, hogy a vogul énekekben is az apró szemekből álló pánczólruhát a hős nan/s^sitá «felönti» magára, midőn felölti. —" jirti «schwager», tehát a KV. jörs, TV. jurs «ifjabb sógor», mely megint a tobolszki tatárból való, hol jorgu id. (BUDAGOV II: 372.). — 100 «was riefet ihr mich?»: a

medoi utórészére nézve v. ö. .LJO. oj «glück; gut» (A.), ai id. (C), tehát med-oje «mi jóra?» = NTELVTüD. KÖZLEMÉNYEK. XXVIII" 2