Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 133 Az emberi beszédnek vannak különféle alakjai, fajai: az egyes nyelvek (lingua); pl. a magyar nyelv, német nyelv nem egyéb, mint a beszéd magyar, illetőleg német alakja. A mondatik nézve (sententia) én egy nagyon régi tételt fogok méltó helyére emelni. Ez idő szerint a mondatnak hét-nyolczféle meghatározása járatos, melyekből hetet BALOGH PÉTER közöl «A mondat definicziójaw czímű értekezésében. (Nyr. 19:289 k. 1.) 1. A mondat valamely gondolatnak szavakkal való kifejezése; vagy: olyan íze a beszédnek, mely valamely gondolatot fejez ki; 2. A kimondott szóknak bizonyos értelmet kifejező s egymással szorosan összekapcsolt öszvege; «assemblage des mots formants un sens complet»; 3. Szóbeli ítélet: «ein durch worte ausgedrücktes urtheil»; 4. Oly szavak rendszeres csoportja, melyeknek egyike cselekvényt, vagy állapotot gondoltat, a többi pedig e cselekvénynek, vagy állapotnak körülményeit; 5. Igével kifejezett gondolat; «ein mit hülfe eines finiten verbums ausgedrückter gedanke»; 6. A mondat valamely ténynek a kijelentése, kívánása, kérdezése; 7. Annak a közlése, hogy valamely tapasztalt, vagy gondolt tényt tudunk, akarunk, vagy érzünk. Én legfigyelemreméltóbbnak azt a felfogást tartom, mely szerint minden mondatban megvan egyike ama három lelki működésnek, melyeknek kifejezésére a beszéd szolgál, hogy t. i. a mondat vagy tudomásunk, vagy érzelmünk, vagy akaratunk kifejezése; a hogy BALOGH és az ő nyomán SZINNYBI JÓZSEF mondja. «A mondat a beszédnek olyan szakasza, melylyel valamit kijelentünk, kívánunk, vagy kérdezünk)). (SZINNYEI «A mondat meghatározása)), Nyr. 21 : 109. 1.) Csakhogy ekkor a mondat meghatározása alig különbözik a beszédétől. Jobb volna egy olyan meghatározás, mely ezt a hármat összefoglalja — és ez is megvan már régen. Ide s tova 40 éve, hogy BEASSAI néhány más külföldi tudóssal egyidőben megmondta, hogy a nyelvbeli egyén a mondat; csak nem így, a fokára kell fektetni, hanem megfordítva az élére állítani a kész a tétel, hogy a mondat a nyelvbeli egyén, vagy az előbb említett meghatározással összeegyeztetve: a mondat beszédünknek oly szakasza, mely a beszédnek különváló egyedé', mértékegységét teszi. A minthogy maga BEASSAI is megfordította már tételét (A mondat dualizmusa 36. 1.) «a mondatok a beszéd egyénei».