Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Ismertetések - Petz Gedeon: Gót nyelvészeti irodalom. (Stretiberg, W. Gotisches Elementarbuch. – Kluge, Fr. Geschichte der gotischen Sprache. – Uhlenbeck, C. C. Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch der gotischen Sprache) 114,
GÓT NYELVÉSZETI IRODALOM. 121 állítás, nézetem szerint, legalább is kétes; a szó jelentése valószínűleg csak ,pap' (= ófn. pfaffo). WuLFiLAnál nem fordul eló', csak a gót naptártöredékben : bi Verekan papán (BERNHARDT kisebb kiad., 200. 1.), és a nápolyi okiratban: papa Ufitahari (BERNHARDT 216. 1.). Ez a g. papa, a mint UHLENBECK is említi, a gör. izaTiTiáq-hól való, holott a ,pontifex' jelentésű lat. papa szó a katbolikus nyugati egyház révén került a germán nyelvekbe (agsz. pápa stb.; 1. KLÜGE Etym. Wb. s. v. Papst és Vorgeschichte der altgerm. Diai.2 359. 1.) A rapjő ,szám, számítás' szót UHLENBEFK a lat. rttíio-val együtt egy idg. * r^-gyökérből származtatja; KLÜGE szerint (Vorgesch. 343. 1.) maga ez a latin szó került mint kölcsönszó a gótba, a hol az eredeti g. rapjan (garapjan) ige hangalakja szerint módosult. A sabbatő szónál, a mely természetesen a gör. aáftfiazov, megjegyzem, hogy KLUGE (Vorgesch. 360. 1.) valószínűnek tartja, hogy a WULFILA használta emez irodalmi alak mellett volt egy inkább népnyelvi g. * sambató, * sambat alak is, a mely egy görög * aá^azov mellékalakból volna magyarázandó; ehhez tartoznak azután az ószl. sabota, magy. szombat •és az ófn. samba3-tac is. A peihs ,iáő' szónak a lat. tempus szóval való egyeztetését, mint a hangtörvényekkel meg nem egyezőt, UHLENBECK elveti; KLUGE ragaszkodik hozzá és a feltételezett idg. * ténqos alakhoz (Vorgesch. 505. 1.). HÍRT az itt felmerülő hangtani nehézséget (az idg. g-nak itt lat. p felelne meg) újabban azzal a föltevéssel próbálja elhárítani, hogy a tempus szó talán az umbriai-oszk nyelvből került a latinba (Zeitschr. f. deutsche Philol. XXIX. 298.1.). A weihs ,szent' szót ujabban a lat. victima szóval is vetik egybe (Idg. Forsch. VI. 39). Magától értetődik, hogy UHLENBECK kellő figyelemmel van a gót (illetőleg germán) és a szláv nyelvekbeli szóegyezésekre'is. Itt néha különösen nehéz annak eldöntése, vájjon ősnyelvi örökséggel vagy kölcsönzéssel van-e dolgunk. Néha kétségtelennek látszik a viszony, pl. germán eredetűek az ószl. micí (g. mekeis ,kard') s az ószl. ocítű (g. akeit ,eczet'; ez meg a latin acétum). Más esetekben eltérhetnek a vélemények. így UHLENBECK a germánságból való kölcsönzésnek tartja az ószl. mléko (g. miluks ,tej') és chlebu (g. hlaifs ,kenyér') szókat, a miket egyes szlavisták ősnyelvi szóknak mondanak. Viszont ősi rokonságot tesz föl a g. haírda ,nyáj' és ószl. creda között, holott pl. KLUGE szerint a szláv szó a germánságból került (Vorgesch. 362. 1.). A g. plinsjan ,tánczolni' ige KLUGE szerint (id. h.) a germánságból került a szlávságba (ószl. plpsati), UHLENBECK szerint a kölcsönzés útja az ellenkező. Nem emlékezik meg & g. més: ószl. niisa, g. sakkus: ószl. sakü, g. unkja: ószl. ungija
