Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Asbóth Oszkár: Archiv für slavische Philologie. XX. Bd. 1. Heft 122

122 ÁSBÓTH OSZKÁR. viszonyáról; lehet, hogy itt is a germánság volt a közvetítő a latin és a szláv között (KLUGE id. h.). Kevesebb ügyet vetett UHLENBECK a gót és a finn nyelv szóegyezéseire, a melyek pedig a germán nyelvtörténetre nézve legalább is oly fontosak, mint a finn nyelvtörténetre vonatkozólag. Úgy látom, hogy csak a g. mékeis: f. miekka és a g. gulp : f. kulta viszonyáról emlékszik meg, holott még számos eset van, a melyekben a finn nyelv épen a góttal mutat közelebb egyezést, pl.: g. ahana: f. akana, g. áirus: f. airut, g. ans : f. ansas, g. arms: f. armas, g. ga-nagljan: f. nakla, g. hansa: f. kansa, g. lamb: f. lammas, g. ma fia: f. mato, g. mulda: f. multa, g. néfila: f. niekla, g. paida: f. paita, g. nma: f. runo, g. sam<x: f. sama. g. wargs: f. varas. UHLENBECK könyve, szintúgy a KLUGE és STREITBERG munkái tanúságot tesznek arról, hogy a gót nyelvre vonatkozó tudományos kutatás, a mely egy ideig mintha szünetelt volna, újabban ismét örvendetes módon föllendült. PETZ GEDEON. Archiv füi' slavische Philologie. XX. Bánd. Erstm He/t. JAGIC folyóiratából ezúttal egyszerű füzet jelent meg, a mi már nagyon rég nem történt; a könyvészeti rész ezúttal is elmaradt,— a szerző a következő kettős füzet számára bő pótlását igéri. Áz előttünk fekvő füzetben ennélfogva a nem-szlavista kevesebbet talál, a mi érdekelhetné, mint rendesen. A magyar olvasó figyelmét első sorban JÍRECEK czikke fogja megragadni: «Dr. Miletic über die Siebenbürger Bulgaren», hiszen MIKLOSICH kalandos állítása, hogy az erdélyi' bolgárok nyelve inkább «dákószlovén»-nek mondandó, még csak tavaly is visszhangra talált nyelvészeti irodalmunkban (1. MUNKÁCSI, A magyar-szláv ethnikai érintkezés kezdetei. Ethnographia VIII. évf. 15. 1.). PASTRNEK ismertetését: Zur Characteristik der máhrischen Dialekte azok figyelmébe ajánlom, a kik nálunk olyan érthetetlen idegességgel veszik PASTRNEK buzgalmát, a melylyel a tót nyelvjárásokat kutatja ; — ha cseh nyelvésznek nem szabad az anyanyelvével olyan közel rokon tót nyelv iránt érdeklődnie, akkor ugyan ki érdeklődjék iránta ? Vagy csak azért nem szabad vele foglalkoznia, mert a tótok már nem Ausztriában laknak, hanem Magyarországon ? Hát a morva nyelvjárásokkal, a melyek a két nyelv közt való átmenetet tüntetik föl, ki foglalkozzék ? Tót embernek, magyar embernek is szabad vele foglalkoznia, már hogy is ne, de a dolog természeténél fogva mindig sokkal több cseh tudós fog mind e szorosan egymással Összefüggő kérdésekkel foglalkozni, mint akár tót, akár magyar. Nekünk azért nincs mit búsulnunk. — A ki különben ege-