Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)
Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1
AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 45 megengedve, hogy ez a nyelvjárás évszázadok folyamán nagy változásokat szenvedett, a mi, az utolsó három század szívósságából ítélve, nem valószínű, azért a IX. század számára mégsem lehet az ismeretes ószlovén nyelvet kihozni. Hová tegyük tehát a IX. század tulajdonképi ószlovén nyelvét, ezt az ószlovén ctonyelvjárast, a Duna jobb partján vagy akár a Dunától északra, mikor már az egész tér a kaj- és a co-nyelvjárást beszélő szlovénektől volt elfoglalva?))1) Egész terjedelmében idéztem a helyet, hogy el ne veszítsük egy szócskáját se. Itt ugyanis megint a legszebb petitio principii virágzik. Mert «egészen bizonyos», hogy mindjárt a dolog velejére menjünk, mind ebből csak annyi, hogy annak a területnek, melyre a IX. században az ószlovént élő nyelvűi kellene helyezni, egy elenyésző kis részén ma vendek és egy nagyobbacska részén szintén ma tótok laknak. A többi mind a képzelet országából való, különösen a fő oszlop, mely az egész épületet volna hivatva tartani. jAGicnak ugyanis semmi sem természetesebb, mint hogy a mai vendeknek és tótoknak IX. századbeli ősei is már itt laktak, sőt még azzal toldja meg állítását, hogy azok a IX. századbeli vendek és tótok nemcsak olyan kis részeket foglaltak el, mint mostani ivadékaik, hanem teljesen ellepték az egész pannon és marahán területet. Biztos adatot, kétségtelen bizonyságot mind erre hiába várnánk tőle, mikor neki minden, a mit hisz és a mit óhajt, úgyis «egészen bizonyosa. így aztán tekintetbe véve, hogy a mai vendek és tótok IX. századbeli ősei sem beszélhették az ószlovént anyanyelvükül, igen könnyű volt arra a megdönthetetlen eredményre jutnia, hogy egész Pannoniában és Nagymorvaországban együttvéve sem volt a IX. században csak egy tenyérnyi hely is oly nép számára, mely az ószlovén nyelvet beszélte. Ezt természetesen mind hűségesen utána mondták követői, mint OBLAK,2) VONDKÁK 3 ) stb., nem tudom, abban a jámbor hitben-e, hogy a mester szava csalhatatlan, vagy pedig azt gondolva, hogy a be nem bizonyított állítás puszta ismétlés által is igazzá válik. Mert hogy olyan kiváló *) Archiv. f. slav. Philol. I. köt. 445—447. 1. 2) Archiv f. slav. Philol XV. köt. 366—367., XVII. köt. 477. 1. 3) Altslovenische Studien (Sitzungsberichte á. philos.-hist. Cl. cl. kais.~ Akademie. Wien, 1890. CXXII. köt. VII. sz. 80. 1.)
