Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

44 VOLF GYÖRGY. nak kitéve, ha munkásságukat főkép a Dunán túl fejtették volna ki, mert annak jogai a Duna jobb partján túl nem terjedtek. Ha azonban Miklosich nézete, ahogy nyilván értendő, arra vonatkozik, hogy a szlovén néptörzsök a Duna északi folyásának bal partján túl is kiterjeszkedett, akkor a tótok mai nyelvhatárai bajosan szólnának e nézet mellett, hanem inkább ellene. Mikor azok ugyanis még mais néhány ponton csaknem a Dunáig érnek, akkor fölötte valószinű, hogy a magyar honfoglalás előtt, mely messzebb a hegység felé szoríthatta vissza, egyenesen az egész vonalon elérték a Dunát. Hogy a mai tótok őseinél, kik egész bizonyosan már a IX. században mutatták a cseh-szláv nyelvtörzsök kifejlett sajátságait, a Codex Zographensis vagy Suprasliensis ószlovén nyelve nem tehető föl, az egészen magától értő. Megengedhetjük ugyan, hogy Easztiszláv birodalmán, a hol a két térítő leginkább tartózkodott, nem annyira a Dunától északra, mint inkább délre eső vidékek voltak értve, habár a történelmi bizonyságok szerint Cyrillus és Methodius alsó Pannoniában úgy látszik csak Kómába átutazóban tartózkodtak valamivel hosszabb ideig. De akkor is a legnagyobb zavarban vagyok, hová tegyem az ószlovén nyelvet, a hogy a mondott emlékekben előttünk van. Mert mint még ma is, úgy egész bizonyosan már a IX. században is a ,kajkav' szlovének délről (a Dráva felől) és nyugatról (a Mura felől) mélyen bele nyúltak Pannoniába. Azokban a részekben, melyeken akkoriban Pribina vagy Koczel uralkodott, még ma is annyi vandál van (így nevezik délnyugati Magyarország Vas, Zala, Sümegh megyéinek szlovénjeit), a kik épenséggel nem tartandók később bekövetkezett telepedéseknek (e föltevést nyelvük sem engedi meg), hanem inkább az ott lakott szlovének mai-adványainak tekintendők, hogylegkevésbbé sem kételkedem abban, hogy ,Mosapurc'-ban is, a mennyire ott szlávul beszéltek, csak az úgynevezett ,kajkav' nyelvjárás, nem pedig talán a Codex Suprasliensis vagy az Evangélium Zographense nyelve élhetett. Ez a .kajkav', ugor-szlovén nyelvjárás, mint tudva van, középhelyet foglal el Stiria és tartományi Horvátország szlovén nyelve közt és ép ezen közvető állásával bizonyítja magát a nagy szlovén kaj-nyelvjáráscsoport ősrégi önálló alnyelvjárásának. Igaz ugyan, hogy az ószlovénnel igen érdekes érintkező pontokat mutat, különösen néhány jellemző kifejezésben, mint liki (ószlov. jrfeK'Li), az i-nek világos ej kiejtésében stb. De még azt is