Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)
Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1
40 VOLF GYÖRGY. meg, hogy JAGIC itt az íráson nem pusztán az írásjeleket érti, hanem azt hiszi, hogy a szláv apostolok már kész szláv evangéliummal vagy legalább lectionariummal indulhattak a marahán és pannon szlávokhoz.1 ) Ezt is csupán csak úgy elképzeli, mint az előbb elmondottakat mind. Hogy példái egytől egyig nagyon is sántítanak, azzal teljességgel nem törődik. Kasztiszláv azért kéret Konstantinápolyból hithirdetőket, hogy marahánjait saját nyelvükön oktattassa.2 ) Természetes-e akkor azt gondolnunk, hogy e hithirdetők a marahánokat csak azért sem a kivánt nyelven oktatták, hanem mást erőszakoltak rájuk ? Azután a szláv liturgia a marahánoknál és pannonoknál még csak teremtendő volt, a mint hogy kétségtelen történeti adatok bizonyítják is, hogy Cyrillus és Methodius részint azoknál, részint ezeknél fordították és szerkesztették a liturgikus könyveket; ellenben a horvátok és oroszok máiteljesen megalkotva készen vették át. Ez talán mégis némi különbség. Es vájjon azok a «német-latin sajátságú vagy eredetű egyházi kifejezések)), melyek csak Pannoniából és Nagymorvaországból valók lehetnek, nem inkább azt bizonjátják-e, hogy a szláv liturgia nyelve is pannon és marahán volt, mint azt. hogy más lehetett? Elképzelni ugyan mindent el lehet a világon, el még a legképtelenebb dolgot is; de az okos képzelet nem áldozza föl a valószínűbbet vagy egyedül valószínűt a kevésbbé vagy épen nem valószínűért. Itt pedig annak a valószínűsége, a mit JAGIC olyan «nagyon jól el tud képzelni'', egyenesen a semmibe vész. JAGIC okoskodását azóta számtalanszor és mindenféle változatban ismételték. Azt hiszem, nem szükséges se az ismétlőket, se az ismétléseket vagy változatokat mind elősorolnom és egyenkint tárgyalnom, mert mindenki elismeri, hogy a ferde gondolat akárhányszor ismételve vagy variálva sem igazodik egyenesre. Legbuzgóbb volt valamennyi közt OBLAK, ki minden alkalmat megragadott az ismétlésre.3 ) Talán azzal sem kell hosszan foglalkoznom, a) U. o. 444. 1. 2) Vita sancti Constantini cap. XIV. (EENST DÜMMLEE und FEANZ MIKIÍOSICH : Die Legende vom heiligen Cyrillus. Denkschriften d. kais. Akademie. Pliilos.-hist. Classe. XIX. köt. 242. 1.) és Vita s. Methodii cap. VIII. (ed. MIKLOSICH. Vindobonse, 1870. 15. 1.) 3) L. pl. Archív f. slav. Phüol. XV. köt. 364. és 368—369., XVII. köt. 599. és 603. 1.
