Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 3 névvel élnek.))1

) Valamennyi közül tehát történetileg csakugyan •egyedül a szlovén név igazolható. De szlovénnek nevezik nyelvöket a vendek is és így szükségesnek mutatkozott, hogy a nyelvészek a régóta mindig szlovénnek nevezett egyházi szláv nyelvet a történeti név megőrzésével és a szintén szlovénnek nevezett vend nyelvtől való megkülönböztetésül ószlovén-nek nevezzék. E név nem követel semmiféle elméletet és különben is ma valamennyi közt még leginkább elfogadottnak mondható. Azért fejtegetéseim további folytában, minden elmélet mellőzésével, csakis az ószlovén nevet fogom használni, mely a mi nyelvtudományi irodalmunkban egyúttal a legismertebb és csaknem egyedül használatban levő is. A szláv nyelvtudósok kérdésünkkel főkép e század eleje óta foglalkoznak. Eégibb megfejtő kísérleteket mellőzve, melyek az ószlovén nyelvet még szerb, sőt orosz eredetűnek is gyanították, csak azt emelem ki, hogy a vélemények lassankint két vidék körül csoportosultak. Már némely történettudósok nagy fontosságot tulajdonítottak e kérdésben annak a történeti adatnak, hogy a szláv liturgia megteremtői, Cyrillus és Methodius, déli Maczedoniában, Szaloniki (Thessaloniké) városában születtek. Erre támaszkodva azután DOBKŐVSKY, miután a szerb eredetet el kellett ejtenie, «gy hallomás szerint Maczedoniában, Szaloniki tájékán élő «szerb -bolgár-maczedon nyelvjárásban)) fedezte föl az ószlovén nyelvet. Igen nyomós okok ellen is elég erős volt neki a puszta hallomás és egy képzeletbeli szerb-bolgár-maczedon nyelvjárás. Jó ideig Maczedoniában kereste az ószlovén nyelv hazáját SAFARÍK is, haraggal támadva mindenkire, a ki nem ott találta; de élte vége felé kénytelen volt megvallani, hogy addig hiába fáradozott, «mivel túlságos nagy súlyt vetett az első nagy tanítók és Konstantinápolyból velük jött társaik hazai nyelvére és Maczedoniában mint valami vak utczában megrekedt.))2

) Míg

DOBROVSKY és eleinte sokáig SAFARÍK is, kik mellékesen mondva mindketten érzelmeikben teljesen elidegenedett hazánkfiai voltak, kész föltevéshez utólag kerestek nyelvi bizonyítékokat és ilyeneket nagy erőltetéssel is alig találva, a hiányokat újabb-újabb föltevésekkel pótol*) JAGIC két bolgár középiskolai ószlovén grammatikát birálva (Archív fiir davische Philologie XV. köt. 426. 1.) 2) SAFARÍK id. m. 25. 1. 1*