Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 307

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 309 találták. Ki volt emelve többször is, hogy e helyneveknek akkor nem szabad nyilvánvaló ószlovén, hanem jellemző tót sajátságokat kell mutatniok. Itt már nem köt bennünket az, hogy az illető helységeket ma is tótok lakják-e. Ha a legrégibb adatok is szláv eredetűnek bizonyítják a helynevet, minden tekintet nélkül fölteszszük, hogy az a hely hajdan tót birtok volt, akár milyen lakossága legyen is ma. De természetes, hogy e föltevésünket a nyelvnek igazolnia kell. Csakhogy bizony semmikép sem igazolja. Abban senki sem kételkedhetik, hogy a hajdani marahán területen a legrégibb szláv eredetű helyneveket a marahánoktól vettük át. A kérdés csak az, hogy marahán és tót azonos-e. Eddig a kettő közt semmi történeti kapcsolatot sem tudtunk fölfedezni. A helynevek azt mutatták, hogy a tót nemcsak a magyarnál, hanem még a magyar után jött németnél is későbben költözött a hajdani marahán területre. A nyelvi sajátságok azután végkép elválasztják a marahántól a tótot. A kettőnek azonossága így merő koholmánynak bizonyul. Lássuk, minő szláv sajátságokat őriztek meg e helynevek a mi nyelvünkben, a hová, ha a tót a marahánnal azonos volt, a tótból kellett jutniok. A tótnak, kivéve a lengyelhez átmenetet alkotó szepesit és sárosit, a morvával és csehhel egyetemben egyik jellemző sajátsága az, hogy g helyett h-t mond. Ha már most a hajdani marahán területnek legrégibb szláv eredetű helynevei a mi nyelvünkben nem h-t, hanem g-t mutatnak, akkor a tótnak semmi része bennük. Már pedig fölös számmal találunk e helynevekben g-t. így van Bars megye aranyosmaróti járásában : Gesztőcz : tót. í/ostovica és ifostovce ; garamszentkereszti járásában : Geletneh: tót. iZiiník (Ortvaynál I, 27. 1. már 1075-ben Geludnuk és a XIY. század elején Gélének, iráshiba Geletnek helyett, ószlov. gladxki,: sima, gladiti: simítani, tót. hliník : agyaggödör); oszlányi járásában: Ugrócz: tót. U/ierce (Kis- és Nagy- U.: Maié- és Yelké-U.; Czinárnál 464.1. 1258-ban Vgroch, 1295-ben Ugrog, Ortvaynál I, 29. 1. a XIV. század elején Vgrot); verebélyi járásában : Belleg (Czinárnál 48.1. 1331-ben Bylegh ; ószlov. bélégi.: jegy, jel). — Esztergom megye esztergomi járásában ; Dág (Czinárnál 113. 1. 1350-ben és Ortvaynál I, 287.1. a XIV. század elején Dag; szláv eredete kétséges, de lakossága már a múlt században tót volt s ma is több mint fele tót), Dorog (Czinárnál 128. 1. 1288-ban Dorogh; német lakosságú; ószlov.