Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

2 VOLF GYÖRGY. Az egyházi szláv elnevezést nem találták megfelelőnek, mert ezen a mai, már népenként módosult és így többé nem teljesen egységes orosz, rutén, bolgár, szerb, horvát egyházi szláv nyelvet kell érteni. Nem nyugodtak bele a pontosabb ó egyházi szláv elnevezésbe sem, mert ez ellen is legalább az szólt, hogy az a régi szláv nyelv nem egyházi eredetű, hanem valaha kétségkívül élő nyelv volt, melyet tehát az egyház nem teremtett, hanem csak alkalmazott. Az általános ószláv elnevezés sem volt kielégítő, mert ez a szláv ősnyelv volna, melynek a mai és valaha létezett szláv nyelvek valamennyien származékai. Megindult tehát a névkeresés és a névtelenre fosztott nyelvet természetesen kiki a maga föltevése, a maga álláspontja szerint keresztelte. így bolgár, maczedon, karantán, pannon, szlovén eredetet tulajdonítva neki, kellett korára való tekintetből valamint az illető mai nyelvektől való megkülönböztetésül is óbolgár, ómaczedon, ókarantán, ópannon, ószloven nyelvvé lennie. Pedig ezzel a névsor még nincs is teljesen kimerítve. Minden névnek voltak és vannak buzgó hívei és heves ellenei, a kik a megegyezést gátolva, bábeli állapotot teremtettek. Idővel egy pár név elesett ugyan, de az egyházi szláv, ó egyházi szláv, ószláv, óbolgár és ószloven nevek még ma is föntartják a zavart és félő, hogy nemsokára még növelni fogja az ómaczedon név fölélesztése is. Történeti igazolással egyedül a szlovén név dicsekedhetik, a többi mind csak föltevések szüleménye. Már SAFARÍK idézte a karantán névtelennek «noviter inventis Sclavinis literis» ós VIII. János pápának «literas sclaviniscas a Constantino philosopho repertas» szavait.1)

Az utóbbi bizonyságra hivatkozik MIKLOSICH is, nyomatékosan kiemelve, hogy az egyházi szláv nyelvet mindig «szlovénnek nevezték ama népről, mely beszélte». E szláv népet «Jornandes és Prokopius Sclaveni és £%Xa{hjvoí néven ismerik és nevét a görögök és rómaiak és végül maguk a szlávok is átvitték valamennyi szláv népre. »2

)

JAGIC meg azt veti azok ellen, kik a régi szláv liturgikus nyelvet óbolgárnak nevezik, hogy magok a szláv források «egész a XIV. század tájáig csakis a ,ejiOB,feHi>CKí>' x)

SAFARÍK: Über den TJrsprung und die Heimath des Glagolitismus Pragr

1858) 6.

1. 2)

MIKLOSICH : Altslov. FormenUhre X—XI. L