Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 25 nyelvnél és nyelvjárásnál többet és biztosabbat tudnak. Hogy a részrehajlásnak még a színét is elkerüljük, szorítkozzunk tisztán OBLAK dolgozataira, a ki a maczedon eredetnek még jAGicnál is buzgóbb védője volt, a hely színén is járt és így bizonyára legszorgalmasabban kereste, a mi a maczedon elméletnek kedvez. OBLAK-nak ide vágó nyilatkozatai legiükább az Archív für slavische Philologie XV., XVI., XVII. és XVIIL kötetében találhatók. Maczedon tanulmányai teljesen ugyan még csak ezután a bécsi akadémia kiadásában fognak megjelenni,*) de más aligha lesz bennük5 mint a mit rövidebbre fogva vagy vázlatosan már ismerünk, különösen pedig a fődolgot, az eddig közölt adatokat bizonyára nem fogják se eltagadni, se megmásítani. így már ma is megítélhetjük az eredményt. Határozott maczedon nyelvjárást, melyet az ószlovén nyelv maradványának tartsunk, OBLAK nem állapított meg. Mindig csak általános mondásokban nyilatkozott. Az ószlovén nyelvben hol egyszerűen délszláv (Archív XVI, 154), hol általában maczedon (XVII, 459), hol szorosabban déli maczedon (XVI, 154), hol határozatlanul Szalonikitól keletre eső (XVII, 158), hol szűkebben Szaloniki környékéről (XV, 79) vagy legközelebb környékéről (XVII, 595) vagy keleti környékéről (XVII, 161) való nyelvjárást látott. Szaloniki környékét azonban szükség esetén 30—40 kilométernyire, sőt távolabbra is kiterjesztette, elmenvén kelet felé egész a Ehodope hegységig (Archív XVII, 158), észak felé Kükücsig(XV, 76), nyugat felé pedig Kasztóriáig és Korcsáig (XVII, 133). A környéknek ily tágra szabása helyén volna ugyan nagy világvárosoknál, de az alig százezer lakost számláló és egy kissé szorosan épült Szalonikinál talán mégis sok. De ezen ne akadjunk fenn. A baj csak az, hogy e nagy területen a hány szláv helység, annyi különböző nyelvjárás. így a keresés fölötte nehéz. Maga OBLAK, úgy látszik, a Szalonikitól keletre és északkeletre fekvő Kerecskiöj, Ajvali (Ajvatovó) és Szuchó (Szohosz, Szucha) felé hajlott; de elég világosan ezt soha sem fejezte ki. Azért Szaloniki északi és északnyugati vidéke, nevezetesen Jenikiöj (Novoszeló), Gradubor, Bogarievo, Vataluk és Varclarovcze is tekintetbe veendő. Már most lás*) L. Archív f. slac. Philol. XVIIL köt. 634. 1.