Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Ismertetések - Balassa József: Újabb phonetikai irodalom 227

á28 BALASSA JÓZSEF. meggyőződéssé vált, hogy az élő nyelveknek tudományos és a legapróbbrészletekre kiterjedő elemzésére kell a nyelvek történeti vizsgálatát alapítani, s hogy másrészt a modern nyelvek tanításában is nagy súlyt kell fektetni a helyes kiejtés ismeretére, egyszerre fellendült a phonetika, mint önálló tudományszak. Az elmúlt 20 év folyamán nagy változáson ment át a phonetika módszere, s e fejlődést igen érdekesen világítja meg BR. könyve. A physiologia tudományából válva ki, kezdetben a hangok képzésmódja volt majdnem egyetlen tárgya a phonetikai vizsgálódásnak. A biztos eredmények megállapítását nagyon megnehezítette, hogy beszélő szervezetünk egyes részeinek működését a nagyon is ingatag egyéni érzésre kellett bízni, s a különböző hangok összehasonlítására sem volt más eszközünk, mint a fül. A phonetikailag kellőleg gyakorlott fül igen nagy szolgálatokat tehet mindig; kétes esetekben azonban szükség van biztosabb ós elfogulatlanabb biróra is. HELMHOLTZ nagyfontosságú vizsgálatai nyomán (Die Lehre von den Ibnempjindungen) egyes nyelvészek, különösen TRAUTMANN, figyelembe vették a hangok akusztikai elemzését is. Aszubjectiv elemzés elégtelensége arra kényszerítette a phonetikusokat, hogy biztosabb és pontosabb eszközöket keressenek az egyes hangok minőségének és képzésmódjának megítélésére, s arra törekedjenek, hogy az akusztikai és physiologiai vizsgálódások körében használt eszközöket, készülékeket a phonetika javára is értékesítsék. A mesterséges szájpadláson kívül, melyet magam is használtam (vö. NyK. 21 : 130) pontos mérő és ellenőrző eszközök használatával igyekeznek a phonetikát szilárd, természettudományi alapra helyezni. LERMOYER, HENSEN, HERMANN L. és legújabban EOUSSELOT kutatásai egész új irányt adnak a phonetikának és új czélokat tűznek ki számára. A készülékek, melyeket e tudósok használnak, ellenőrzik és lerajzolják beszélő szervezetünk minden egyes részének működését s megőrzik a kiejtett hangot is, feljegyezve a hang rezgésének hullámvonalait.*) A physiologiai és akusztikai vizsgálódások egyesítésétől várhatjuk tehát csak az élő beszédnek oly pontos elemzését, melyre a nyelvtudomány bátran és szilárdan építhet. Minél több tudománynyal érintkezik a phonetika, annál nehezebb a vele való foglalkozás, s annál könnyebben lehetséges, hogy a kutató egyik vagy másik irányban egyoldalúságba téved. Joggal utal rá BREYMANN (13G. 1.), hogy mily sokféle ismeretet kell kívánnunk a phonetika mai művelőjétől. A beszélő szervek anatómiai ós physiologiai ismeretén *) Néhány üynemű kísérletről a NyK. 23. kötetében (221—224 L> adtam hírt.