Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)
Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Déli osztják szójegyzék 9
58 MUNKÁCSI BEKNÁT. .Hírre (áldozatot hozzatok, tegyetek). — verem, verem, machen». C. — EO. vériem id. A. — ÉV. var- id. vért a, S. verte vertté, K. vürte KpacHOfi (vörös); verte tere vörös festő fü, vürte pan fonal, vérta samétoy v. kendő. — verde id, C. — ÉO. vérti. — L. vér «vér». veres, löy-v., loy-v. lószőr, loy-vers-püghel lószőr-kötél; muyén-verés lósörény. — var és «pferdehaar, schwarzw. C. — varas «zweig, laub, rute; strauch; baar». A. v ernirem-juy (S.) bokorban termő növény, melynek bogyóját a medve eszi. verbut obi nyelven malgud varsa-féle szerszám (v. ö. Bep-ÚJHORh teve). vike (S. KO.) 3LiiiyHT> kaftán (zubbony), ruhaféle. — vigai «oberrock». C. — viykel KypoKi. (puskakakas). viéu, vicing: iki-vicu-ni, süyg-vicu-ni, viciyg-ni (S.) | viő voltai (S.) BT> oőa 5KHBVTT> (kettesben élnek), victime, viécime iccémé id. — L. vüc. viceghl-, viiceghl- ropHTt (égni): vüceghlivel ég, tughe v. a tűz ég | tughe vicimtes (S.) a tűz fölgyuladt — EO. vésétlem «anzünden». A. vitra: yantiyg v. (K.) TOHHHKT. (? valami edény féle). vina-jóyk BHHO (pálinka). vinciv 9TaKOH (efféle); nul-vér-vincif-samentay (S.) orr-vér-efféle (t. i. veres) kendő. vilkiygpöy (VJ.) kutya, cyx iKa (nősténykutya-kölyök). viriygi (KO.), S. virni KOTeiri. (vejsze). — KV. veri, id 1. Ethnogr. IV, 307. vokej, vokkej, vökké (KO.) JiHCHija (róka); torom-vokkei olyan mint a JIOCL (gönczöl), de kisebb csillagcsoport (? kis gönczöl) f vokélay id. — S. vokai id. C. v oj (K.) harisnya; 1. vaj. voj atnpi. (zsir, kövérség). — S. voi «fett, talg». C. — EO. voi id. A. — ÉV. vöj id. vos (K.) város; 1. vac. vont (FO.) rengeteg erdő; 1. vant. voi- ÓHTB (lenni): volvél, volvélt, lesz, lesznek; vaéam, vacayg (S.) ÖHJIT. (voltam, voltál), voltai (S.) acHBeTi. (él, lakik), vol'gal, vötkal (S.) ecjm óy^eTi. (ha lesz). — S. válem, I. üdém «leben sein». C. — ÉO. vollem, ullem id. A. — ÉV. ql- id. voloyta khu bálvány neve, mely mindenfelé néz. — ÉO. volilem «glánzen». A. v ol'tof (K.) gyalu. — EO. voltép «schabeisen, hobel». A. — I. vattap, S. valtap id. C. vör, uor MaTepnKi. (őserdő), 6opi> (homokos fenyves, v. nyí*
