Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)
Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Déli osztják szójegyzék 9
DÉLI OSZTJÁK SZÓJEGYZÉK. 59 res), uor-jéghurégh-sempe-luyg (KO. K.) erdei farkas szemű bálvány. — EO. vor «kieferwald». A. — ÉV. vör id. v örép (V. Jg.) női szemérem-átkötő rónbőrből. — EO. vörép, ürép id. , vös : lil-vös napa, .HJXB (pára, lehellet). vuac (FO.) város; 1. vac. vuiyg: v. kurek JÍVTOBOH OPE.IT> (réti sas), még nem víznél (?) röpülnek; v. k. iki (ezen hónapnak neve) — EO. véy «morast, tundrái). A. vuy g feleségem fi- és nőtestvérei engem hívnak így (sógor). — S. voy, I. vey «schwiegersohn». C. — EO. vey id. A. vüyél- (S.) ereszkedni, leszállani: ül vüyélvalf BHH3T> nyc-THTCH (leszáll) pl. lováról, ül-vüy ellem (1. sz.). — EO. voyoUem «sich senken, hinabklettern». C. — EV. vd'il- id. v ü c BOOÓm,e (általában, egészben): vüc vüceghlivel Booóme ropnrB (egészben ég); 1. vic. viiceghl- «égni» ; 1. viceghlvücetélém: v. jayul 3aTHHVTHH JIVKI. (fölajzott íjj). v ü s (KO. K. V.) lyuk; 1. vés. vüskar tojal (V.): me v. t. qecoTKa (rüh) — veskar «jucken, krátze». C. — EO. voskar «warze»; vuséy-kdréy «mit wunden und schorf bedeckt». A. — L. vés lyuk. vüne homlok; a Nagy-Jugán vidékén szidó szó; vüniyg mül KapTy3Han manna (ernyős sapka); vüne-pare HeBBCTa-napT., lakodalom. | vünor-pöyg metszőfog, tkp. «homlokfog», mert a homlok irányában néz. — L. vertem, véne. M. v m a k (K.): m. kat jurt-féle kis ház. m ay (KO.) ÓoÓpt (hód); m. juyk, mayét-pej-juyk hód Cyropí.... (bálványnév), Mayét-vos (K.) Haxpami («Hódváros»); may-vés öoőpoBOÖMaMeHTt. — wa^id.C.— EO. moyy_, moy, moyk «maulwurf». A. maylén: veséy-m. (VJ.) réczevadászó bunkós nyíl. mag hé (K.). KO. meghe, V. möghe CTapHU,a (régi vízmeder); Möghe-uyg-p. (falunév.) — EO. mia, művé «krümmung eines flusses, bug». A. m a jt i g MLJJIO (szappan). — S. majtek id. C. — EO. moitek id. A. — EV. mojtak id. mator, VJ. matur 1. őoraTBipB (hős); terén-kase-m. —-2. (VJ.) medveszív. mas (V.) kell; 1. mos. mane (K. S.) njieMHEHHKT. (unokatestvér). — I. mona, rnana, S. moni «jüngerer brúdert). C. — ÉO. mone «neffe». A.
