Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Déli osztják szójegyzék 9

DÉLI OSZTJÁK SZÓJEGYZÉK. 57 vély, skrofula). — ÉO. véséy yin «blattéra», vés «loch». A. — ves id. C. — ÉV. as lyuk. véséy (VJ.), KO, veséy, vaséy yTKa (kacsa); véséy-maylén bunkós kacsanyíl; lq,n-véséy-ike (VJ.) lúd-récze-(költöző) hónap. ven, venr

{S.)

KopoTKOH (rövid), V3KÍH (keskeny). — van «kurz» C. — ÉO. van «kurz, nahe». A. — KV. ünék keskeny, KLV. ünkwa rövid VJ. vénev Öaropi. (csáklya),téli halászóeszköz, VJ. ; véne: sartkegérte-v. myKy xBaTHTL Óaropi (csukafogó csáklya). — venep «angel». C. — ÉO. vunép «schifferhaken». A. ;

— KV.

voq,nép horog. vénem (KO.), véne JIHU;O (arcz); amp-venem coöa^Haa poaca (kutyapofa), tavlayg-venem napranBaa poata (koszos pofa), káromkodó szólások; venem-korr (KO.) nyírhójből készült álarcz a medvetónczok alkalmával; vénem-sale-vay 3epKajiO (tükör), jmii,o -BH,II;HO ..; veneyg-tuyeleyg ; mögJi-juyk-vene ; veúim-maygtiu nojroTemjo (törülköző). — vanem «gesicht». A. — ÉO. vens, vend', ves «gesicht, schnauze». A. — ÉO. vés szépség (tkp. «arcz»), vésiy szép (tkp. «arezczal való»). — L. vüne. vél- yÖHTt (ölni), káli vélem ku (S.) *ie.JiOB:EKa yŐHjn, (embert ölt férfi); nul-vélvelt ^paKi. (egymással verekesznek); jay-vent-juyg népet ölő bálványszellem. — I. védem, S. velem «fangen». C. — ÉO, vettem «fangen, tödten». A. — Év. al- id. — L. véltép. vele, VJ. velég xojiocTofi (nőtlen, magánálló), vele-kés, velekassi, veleg-ni, id.; veliyg MajieHBKOH (kicsiny, nyilván: fiatal ember); velég-juyél-ike (VJ.) acep^H (rudak) amint állanak, úgy állanak ezen hónapban a fák az erdőben rojiofi (kopaszon). — I. véle, S. velley «einsam, ohne gemahl» ; yui-vele «witwer», ney-v. «witwe». C. — ÉO. vel-yo «unverheirateter mann, junggeselle», vel-ne unverheiratetes frauenzimmer». A. velem^M03ri> (velő). — I. védem, S. vélem «mark». — ÉO. vélem id. — ÉV. valém id. véli OJieHb (rénszarvas), véliyg-jay;f

Kuj-véli-puyél

(helynév) . — I. veta, veda, S. véli, vela id. C. — ÉO. véli, véla, vula id. A. véltép (S.)> K. KO. véltip 1. *iepKaHT>, cjionen'b (erdei vadfogó csapda); — 2. (K.) medve KOrTH (karom); 1. vélve r, vergh nyári halászczége ; 1. var. vér- (K. S.) KpoBL (vér); úul-v. (S.) orrvér; vére-khosta-non (KO.) vórhugjMDZó p ...; a legerősebb káromkodás; véréygjér ér. — ver id. C. — ÉO. vér id. — ÉV. viyir = kélp «vörös» (ÉV. kelp egyszersmind : «vér»). vér ^aaTb (készíteni, alkotni, csinálni), pari vérvélt irapi. ^'BJiaiOT'b (lakomát csinálnak), tughé-vérte-köy ttizverő kő, jiy-vérém pare medvének rendezett tor, mé Imim vérélim szakálamat borotválom (csinálom) j vérenti (frequ.) | jüre vérusatti npHKJiafli. KJia-