Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

456 ÁSBÓTH OSZKÁR. nyelvbe átkerült magyar jövevényszavak közt; v. ö. ezeknek kimutatását CsoPEYtó'l (ruthén: NyK 16:270), MuNKÁcsitól (déli szláv: NyK. 17:06) és ÁLExicstol (oláh: Nyr. 16:155). Ilyenek: (déli szl.) cunta • csont, gumb: gomb, sipus: sipos, sat'ura: szatyor, d'oput: gyapot, barsun : bársony ; (ruth.) puhar: pohár, lopus: lapos, barmn : bársony, (ol.) birtuk. birtukus birtok, birtokos, cukur csokor, curdg: csorda, fugh : fogoly (madár), likgtus: lakatos, tajug: tályog, ultoan: oltovány, furdvliU, furdul'is: forduló, fordulás, kusurgu ; koszorú, stb. Avagy talán mind ezeket egyszerűen Árpád-kori átvételeknek ,minősítsük' az u miatt ? Föltéve, hogy akadna, a ki ezt az állítást ,megkoczkáztatná', azt kérdezném tőle, hogy az olyanokat, mint a ,trinkgeld' jelentésű szb. aldumas (áldomás) az ol. cukur (czukor) a ruth. cendbiztus (csendbiztos) stb. szintén hajlandó-e Árpádkori átvételeknek tartani.') Nem szándékom minden itt említett nyelvvel és a beléje került magyar szókkal apróra foglalkozni, csak az első helyen említett déli szláv nyelvekből fölhozott és még fölhozható adatokat akarom példa gyanánt részletesebben tárgyalni, így is bő alkalmam lesz az elvi kérdést, a melyet itt nem szabad szem elől téveszteni, kellő világításba helyezni. SZINNYEI a déli szláv nyelvekben cunta: csont, gumb: gomb, sipus : sipos, sat'ura: szatyor, d'oput: gyapot, barsun: bársony, és aldumas : áldomás alakokat találván, azt következteti, hogy a déli szlávok a magyar o-t w-nak hallják, illetőleg hallották. Mert SZINNYEI tulajdonképen csak arról szólhatna, hogy régebben mikép hallották a bennünket körülvevő népek a magyar o-t, és azért sem SETÁLA állítását tulaj donképen nem erősíti meg, sem az én kérdésemre egyenes feleletet nem ad. De szívesen ráállok az ő álláspontjára és az idő folyásában ide meg oda került magyar szókat úgy veszem, mintha a mai magyar kiejtésre is bizonyítékokul szolgálhatnának. E kis kitérés után, a melynek elvi jelentőséget tulajdonítok, viszszatérek megint a déli szláv nyelvekbe került magyar szókra. SZINNYEI maga kijelölte a kiinduló pontot, és azt szívesen elfogadom : vegyük elé MuNKÁcsinak Magyar elemek a déli szláv nyelvekben czímű sok tekintetben jeles és elég teljes összeállítását és menjünk végig rajta. Mindjárt a bevezetésben ott találjuk a 70. lapon a bennünket érdeklő pontot: «o helyett u : bussia: bosszú, cunta: csat, durunga: dorong, gumb: gomb, sura, sura : sor, sunka, sunkas, tutl'av: totyó || d'oput: gyapot, orgunas: orgonás, sipus: sipos, sat'ura: szatyor*. Látni való, hogy SZINNYEI nem is hozta föl mind az eseteket, a melyeket MUNKÁCSI említ. Más részt, igaz, azt sem mondja SZINNYEI, hogy valamivel lejjebb MuNKÁcsi-nál még egy pont található, a melyből valaki, ha SZINNYEI eljárását követné,. azt bizonyíthatná, hogy a déli szlávok a magyar o-t nem M-nak, hanem