Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

Magyar o — szláv o. (Első közlemény.) SETÁLÁ az Archiv für slavische Philologie 18. kötetében röviden ismertette SZINNYEI Hogy hangzott a magyar- nyelv az Árpádok korában ? ezímű értekezését. Egy pontban, véleményem szerint, nem elég híven adta vissza SZINNYEI előadásának magvát, mikor t. i. a 259. 1. azt állította, hogy a magyar o nagyon zárt hang, a mely idegen fülnek csaknem M-nak hangzik. Az Archiv utolsó kettős füzetót ismertetve rámutattan SETÁLÁ ez állítására és megkértem magyar nyelvósztársaimat, nyilatkozzanak e kérdésről, BALASSÁt és SziNNYEit névleg is megemlítettem, amazt, mert legbehatóbban foglalkozott minálunk hangtani kérdésekkel, emezt, mert ő neki tulajdonított SETÁLÁ olyan véleményt, a melyet eredeti értekezéséből ki nem lehet olvasni. SZINNYEI szíves is volt e folyóirat 359. lapján nyilatkozni. «SETÁLÁ barátom állítását, úgy kezdi, igenis kész vagyok aláírni», lejjebb pedig konstálja, hogy «a magyar o a finn o-nál jóval zártabb hang s közel áll a finn M-hoz, a mely a miw-nknál nyíltabb.» Előttünk most már teljesen érthető SETÁLÁ állítása: ő neki, finn létére, a magyar o igenis csaknem tí-nak hangzik, Minket sokkal jobban érdekel az a kérdés, a hozzánk jóval közelebb, értem földrajzilag közelebb eső népek fülében szintén M nak hangzik-e a magyar o. SZINNYEI erre a kérdésre is felel, de nem úgy, hogy a bennünket körülvevő népek hangjait vizsgálná és kutatná, nincsen-e köztük a magyar o-nak teljesen vagy csak nem teljesen megfelelő o hang, hanem úgy, hogy az oda került magyar szók hangzására hivatkozik. Ez ellen nem is tennék kifogást, ha az összes átment szókból vonná le következtetéseit, de ő épen az elszigetelt, ritka eseteket hozza föl ós ezekre építi tételét, nem is vizsgálja tovább, e kivételes esetek nem köszönhetik-e létrejöttüket az illető nyelv speciális hangtani törvényeinek. Mielőtt azonban a részletekbe bocsátkozom, hadd álljanak itt SziNNYEinek erre vonatkozó szavai: «De hogy nemcsak a finn, hanem más idegen fülre is majdnem u benyomását teheti a mi o-nk, arra •elegendő bizonyságot találunk a szerb, horvát, szlovén, ruthén és oláh