Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)
Kisebb közlések - Melich János: iromba 372
374 KISEBB KÖZLÉSEK. létre az -a-t. (V. ö. A szláv szók a magyarban 33, 34). A mi áll a néma-ra,, drdgá-ra, stb., áll az irombá-m is. A másik megmagyarázni való hangtani jelenség az, hogy a ^jareb'hból Hrembá-t várnánk, holott ez se a népnyelvében, se a nyelvtörténetben eló' nem fordul. Szerintem az Hremba >• iromba hangváltozásnak az analógia az oka és a goromba {grabb), otromba {traba Nyr. XI) ráhatásából magyarázandó. Nehezebb a harmadik hangtani jelenség (i < ja) megmagyarázása. Ha végig tekintünk szláv i kezdetű jövevényszavainkon, nem igen találunk útbaigazítást. Tévedés pl. azt hinni, hogy az északi szerb jircha átvétele a magy. irha (KOVÁCS, Latin elemek), mert a szerbből VuK-nál csak ira, y ira ,gegerbte Schafshaut, pellis ovilla depilis' alak van igazolva. A LiEscHKA-nál idézett cs. jircha sem magyarázza meg átvételünket, mert ez aj későbbi s olyan előtétéi, mint ajarsik szóé és sok más. Más nyelvekből vett jövevényszavaink hangalakjából (a milyen pl. a magy. ír < csuv. *ji'!r-bőJ, v. ö. csuv. sir-) meg azért nem merítek bizonyító példákat, mert nézetem szerint mindig egy és ugyanazon nyelvből vett hangtani jelenségekkel kell érvelni. Az iromba alak változatai közt figyelemre méltó alak az iromba, a mely Kisújszállásról van közölve. Ha az adat erdélyi volna, nem építhetnénk rá oly biztosan, mert tudvalevő dolog, hogy az erdélyi nyelvjárások igen sokszor nyújtják a tő első szótagját (v. ö. huszár, jogász, múlat, mutat stb. BALASSA : A magy. nyelvjárások). így azonban bátran mondhatjuk, hogy a hosszú alak egyszersmind eredetibb is. Ez a hosszú alak nézetem szerint csakis egy jí-ből fejlődhetett, a mely szabályos megfelelője volna a csehség terén a je, je-nek s ez ismét a t. ja-nak. Cseh jövevény azonban szavunk nem lehet. Magyarázhatnók az i-t még olyan formán, hogy analógiával felelnénk. Nem hivatkozom az érsek < jarsik egyezésre, de ott van a székely ércike, dunántúli érce, iérce (MTszót.), a melyek kétségtelenül a jarica másai. A hangtani változást azonban nehéz megmagyaráznunk, mert hiányzik az összekötő kapocs a ja > é > í közt. Ez azonban meg nem dönti azt, hogy az iromba végeredményében az óbolg. *jarén> melléknév átvevése. E czikkelyecske bevezetésében említettem, hogy a hangtani kritérium többet bizonyít a szó régisége mellett, mint az első irodalmi előfordulás. Az e <. *em, illetve om nazális arról tanúskodik, hogy az iromba azon korból való átvétel, a mikor nyelvünk a rend, roncsika, dorong stb. stb. szavakkal gazdagodott. A szó geográfiai elterjedéséből most még nem vonok követkéz -tetéseket. Több egybehangzó vallomás egyszerre majd többet bizonyít. MELICH JÁNOS dr..
