Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Kisebb közlések - Melich János: iromba 372

KISEBB KÖZLÉSEK. 373 kétségbe kell vonnunk azért, mert a) a tót ja- nemcsak azokban a szavakban van meg, a melyekben etymologiailag helyén van, hanem előfordul oly szavakban is, a melyekben etymologiailag je-nek kell állania. Erre vonatkozólag elég legyen PASTENEK-nek következő kijelentését idéznem : «An der speciellen cechischen (progress.) Assimilation, wodurch ja, já zu je, jé und dieses zu ji, ferner ju, jú zu ji, jí wurde, hat das Slovakische keinen Antheil* ós valamivel alább : ,An der Form ja hált die Sprache so fest, dass auch ursprüngliches je in einzelnen Fállen zu a wurde : jasen: jesenh, jazero: jezero (Beitráge zur Lautlehre der slov. Sprache in Ungarn. Sitzungsberichte 115 : 308)'; —- /9) az r a tótban nincs alávetve a lágyulásnak. PASTENEK közöl ugyan nyomtatványokból Trencsénmegye északi részéről néhány r alakot, de ezek vagy bohemismusok, vagy az egyházi (régi) helyesírás maradványai. A t. jaraby azonban nem áll egymagában a szlávság területén. Eokonai MiKLosicH-nál (EtymWb.) rmú/h alatt, valamint a Vrgl. Gramm, d. slav. Spr. I

2 56. lapján találhatók. Ezekhez az adatokhoz hozzávehetjük még a következőket: szb. jerebicjí, -cjd, -cjé: Eepphuhn-, perdicis et perdicum (VUK), horv. jarebican, jarebicna adj., jarebcjí adj. koji pripada jarebicama (DANicic-féle akad. nagyszót.). A magy. iromba s a t. jaraby (•d,-uo)két8égkívü\ összetartoznak. A tót alak rá is vezet arra az alakra, a melyből a magyar szó való. Tudvalevő dolog, hogy az óbolg. e nasalisnak a tótban háromféle megfelelése van. A c, c, z, z. s, s, j és r után álló e a tótban a hanggal van meg. (V. ö. CZAMBEL : Tót hangtan és PASTENEK : Beitráge 217 1.). Ilyen ^-ből eredt a van pl. a t. hradd~ba,n (v. ö. magy. gerenda: óbolg. greda) s ilyen eredetű a jaraby szó második a hangja is. A t. jaraby melléknév tehát visszavezethető egy óbolg. jareb"b alakra, melyről MiKLosicH-nál ezt olvashatjuk : jarebTi (mint főnév) scheint eig. ,etwas bűnt' zu bedeuten: ja, das auch in japrom'hzdalh aliquantum debilis und sonst vorkömmt, ist das aind. a in apita gelblich, aníla bláulich usw.; reb'h hingegen ist lit. raibas bűnt (Vergl. Gramm. I2 56)'. A magyar alakból, valamint a MiKLOsicH-ból vett idézetből következtethetünk egy, u. n. ószlov. ^jarebii (-a, -o) melléknévre (v. ö. óbolg. novb, -a, -o). Egy ilyen *jarebT> melléknévnek az átvétele a magy. iromba, csak az a kérdés, minő hangtani úton. A *jarebi> > iromba származásnál három hangtani jelenséget kell megmagyaráznunk; ezek: a) az -a végzet; /?) a várt em, en helyén az om; y) az i szókezdet. A mi az -a végzetet illeti, erre megfelelt már ASBÓTH OSZKÁE, a mikor a szlávságból került -a végű mellékneveket úgy magyarázta, hogy részint a nőnemű és semleges alak (néma, némo), részint pedig ez utóbbinak egyúttal határozói használata, tehát gyakoribb előfordulása hozta