Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Déli osztják szójegyzék 9

DÉLI OSZTJÁK SZÓJEGYZÉK. 11 copt ,áradástó' = lor (tör, lor)»; 1. NyK. %\, 196. Magamezt a hangot az angol th (•&) és l összetételének hallottam, így &lor, melyből természetesen igen könnyen válhatnak vidékenként a tor, lor (lar) és sor (sar) ejtések. De P. adatai e hangnak eddigelé ismeretlen, jelesen j-féle ejtését, illetőleg változatát is tükrözik. Ennek példái: jar (VJ.) «folyóáradváuy» = Jg. sar (P.), S. lar (C), EO. lor (A.) | jaj, juj (VJ.) «ujj» = S. loi, I. tui (C), EO. lui (A.) \jent «árpa» == EO. lant (A.), DO. tant «getreide, korn» {C) \jajem, jejem «fejsze» == EO. lajiin (A.), tájim «axt» (C), ÉV. luimés «törŐvas, ék» \jevét (S. Jg.) «hót» == KO. lépet (P.), ÉO. lábét (A.), S. labet (C.), I. tábet (C.), K. tapet (P.) J jöykér «vakondok» == FO. Ibykér id. (P.), EO. lengér «egér» (A.), teyer id. (C), LV. táyér \ jer «gyökér» ebben: mögh-j. ((földi giliszta» = EO. mi-ler id. k.,ler «wurzel» (A.), S. lor (C), EV. tar | jiyker «váll» = EO. laykér (A.), teyer (C.) \joyJr «pánzél»=ÉV. la/ér, KO. saghér, slaghér, staghér (P.) \juy,jugh «ő» = S. |#w$, I. íeu (C), EO. lu | j"«^& «bálványszellein»— luyg (P.), EO, Zo??/ (A.), DO. fc>f£ (C-)

I Jlti «száj» = S.

lut, I. tat (C), KV. *&a | jiit, jütu (VJ.) «ruhaujj» = K. tit (P.), ÉO. Zéí «ármel» (A.), ÉV. tájt | juj «evező=K. tup (P.), ÉO. lop, lüp (A.), S. Zwp (C.) |jigh-, igh«enni» == S. liv-, I. íeu- (C), EO. lelem («eszem»), EV. taj-. Hogy ezen ; tényleges hangejtés s nem valami hanyag irásjelölés, bizonyítja, hogy néhány világos példában Castrénnál is található, a minők: jewdem «schiessen» = Jg. jegut-, VJ. ley-iá. (P.) = EV. laj- (llyém «lövök») | I. jüm, S. jöm «traubenkirsche (prunus padus)» = ÉO. l'om, lum, jum «vogelkirsche» (A.) = EV. Hám | I. jayk «nagel» = EO. lünk, ÉV. lénk. — Igen fontos az itt mutatkozó hangsajátság annak megértésére, hogy minő hangfejlődési menettel tűnhetett el az eredeti í-féle szókezdő a magyarban az egér, ev- (enni), ő (övé), ujj (digitus) ujj (manica), ér (vera), evezféle szavakban, melyeknek déli osztják megfelelőiben fentebb j szókezdös változatokat is találunk. Csakis /, ; szókezdős másai ismeretesek az ék és áz- szavaknak (az utóbbira nézve v. ö. KLV. jös- «nass machen» és EO. losta- «einweichen, aufweichenw) & igen föltehető, hogy egyéb esetekben is, midőn a finn-permi nyelvek közös s (s, c, s) szókezdője ellenében a vogul-osztják t, l hangváltozatot mutat (pl. az arasz, in, epe, asz-, ősz, ín s az iráni eredetű arany szavakban) részt vett e hangváltoztatásban a magyar