Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - Szilasi Móricz: Vogul szójegyzék - A–I. 19
26 SZILASI MÓEICZ. atlés atlasz KL. III.203. atnüw 1. at nem. atpén ötven 11.57. au egy | ein 11.303. egyik | einer 11.297. aul 1) vég | ende — am sánéi-lili-aulém yartankwé az én veréb-lelkem végét kiszakítani 11.188. akuf- aul numpél jdli egyik vége felé megy 11.271. ault utoljára | zuletzt 1.56. sarault elsőben | zuerst 373. 2) tájék | gegend — nar aulnél Urál tájéka felől 1.12. totim aulá-nüpél a tájék felől, melyről hozták 11.122. 3) (nincs megszabott jelentése) taw varém aula ez az ő dolga | das ist seine sache 11.21. süli at-aulén joytsémen ősz hajhoz jutottunk | wir kamen zu grauen haaren 1.137. sákin süwaulén joytsémen mankós botra jutottunk 1.137. matné kdt-aulén j. öreg vénülő kézre jutottunk 1.136. lui nq,r aulkém aláfelé nyúló bérczecském 11.244. — aulép végű — kerin aulép sirejrisém vas végű kardocskám | mein schwertlein mit der eisernen spitze 11.144. 4) első | erster III.451. — v. ö. aul. aum betegség | krankheit 1.158. 11.261. aum-mos fájdalom s kór 1.165. — aumin fájós, kinos | schmerzlich 11.303. III. 164. aumén beteg | krank KL. 20. aumdn, jélpin vit au. jelpin tür szent víz folyta szent tó | mit heiligem wasser fliessender heiliger see ILI. — 1. q,w, auréy-pdl meredek partú vidék | steiles ufergebiet 11.29. — awréy 360. aut hegy | spitze 11.295. aw kernel egyformán | auf einerlei art 329. — 1. au. awa medve feje | kopf des bárén III. 144. 171. — dwdn (adi.) awi ajtó | thüre. — awpa, awin (adi.) (sip)-awrén nyak-örvös | mit einem halsband versehen III.231. A -a (interr.) vájjon ? -e ? B. AL. a nem | nicht T. 322. — d-khan senki | niemand AT. 167. a-a igen { ja P. 23. ay-khan, dy-úgygr T. 167. — 1. khan, ngygr a\ anyós | schwiegermutter T. 155. ay hegy | berg T. 159. a'in áll | kinn; — á'ináspinél állánál fogva | beim kinn 1.15. á'inép állú (orrú) | mit einem kinn versehen III.394. — á'inin állas III.261. 394. afnén 1.119. — 1. ölinin. dytyati gyülekezik | sich versammeln K. 376. ái-mant, dm-mánt, ái-mántán most, imént |jetzt, so eben KL. 16. — ái-mant hejha KL. III.349.
