Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

MONDATTANI VÁZLATOK. 11 kifelé őt érzékenységinkkel (Fal. 586). Vigyáznak magok lépésekre, hogy se ide, se oda kelleténél ne tovább (599). Asszonyunkhoz ne közel! (Ar : Szentiv. álom 165). Lassan, fiúk, lábujhegyen! (Ar: Keveh.). Csak lassan! — Ne olyan sebesen! stb. Főnévi igenév: Gyerekek, aludni [menjetek]! ebédelni [gyertek]! — Tova kutatni! (Shak. 2 : 68.) stb. Ki vele! Hátrább az agarakkal! Ezzel a szerkezettel foglalkoztam MHat. 1: 370. Alkalmasint német eredetű, de már a népnyelvben is rég el van terjedve. — Az idézett helyen fölsorolt példákat hadd egészítsék ki a következők: Fére a tréfával: le burle da parte! (Fal. 19). Mást; mutatok: ide szemeddel! (351). Félre onnan szemeddel! (354). — «Előbbre a lőcscsel! Hátrább az agarakkal!.) (Dug: Pb. 2: 73). Hamarább a görcsökkel! (uo. 1 : 178). Lassan a testtel! (Nép.). Lassabban e kitagadással! (Ar., Nyr. 7 : 409). — El tehát a hon bajával, most ez egyszer el vele! (Pet: Egri hangok). Bitóra véletek! (Pet: Coriol. 1 : 1). El veled, te élet átka,' el veled, le a pokolba! (Pet: A türelemről). — Tüzet alájuk, máglyára velük mind, a mennyien vannak (Szarvas, Nyr. 13 : 281). Más ez: Bottal az ebre ! (Ar: Egri lány). (De régibb magyar szerkezet: doronggal hozzá e h. doronggal fogj hozzá; 1. alább). b) Sokszor az ad, vesz, tesz igék fölszólitója marad el mint magától érthető: adj, végy, tégy vagy adjatok stb., ritkábban a 3. személy: adjon, vegyen. Az ilyen mondatok rendesen tárgyat ós helyhatározót foglalnak magukban: 'Bort ide! Ide azt a pénzt! Jó a pálinka reggel, ide hát egy üveggel! (t. i. pálinkát,' Kuthy: Haz. rejt. 34). Milljom átok! bort a billikomba! (Pet: Felkösz.). Franciska, ide a satullt! Franciska, die Schatulle her! (Kaz: BarnhM. 45). — Tüzet alájuk, máglyára velük! (Szarvas, Nyr. 13:281). Ha pediglen sánta, csidmát a lábába! (Népk. gy. 3: 55). Kiki egyet az ölébe! (Ar: Eege). Le a kalapot! Hut ab! (Márton ném. szót.). Elő a tőkét! (Ar: Arist. 2: 27). Le a labodát! (t. i. a székről, Nép). Néha a helyhatározót dativus helyettesíti: Virgácsot neki! Botot neki! Vizet a kutyának ! (Nep). «Ejh, szerelem!» szól vén korunk, «oka a vér fölöslege s nagy hőfoka; csapot reá, hűtőt neki!» (Délib. h. 120). — Hátha az anyja, szép húga már most jönne siratni? Vissza neki! (Ar: Tetemr., 1. Nyr. 8 :302). Czoki neki! (Nép.). — Böcsületszavát [adja nekem], hogy hallgatni fog ön (Nagy lg: Az életuntak 2 : 8). Kezet rá! — «Vigyétek a tömlöcznek sötét fenekére. Tizenhármad napig se enni, se inni)) (ne adjatok neki, Népk. gy. 1 : 166).— Kiki magának [szedjen stb.].