Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

10 SIMONTI ZSIGMOND. Zene hallik mély vadonban, mintha égből [hallatszanék], mint álomban (Ar: Rege a csőd.). Itt-ott összevissza betapodja, mintha csak véletlenből (Baksay: Gyalogösv. 2: 150). — Eljössz velünk? Hogyne! (= hogy ne mennék ?) Pénze is peníszes, hogy ne gúnyája ? (Dug: Pb. 1:149.) Értelmes szavak is gyakran csalnak, hogyne még inkább a jelek ? (Kovács P: Fars. kaland 49). — Ezfc (a sebet) türelmesen viselhetem, s ne férjem titkait? (Shak. 2: 36). «Később meg is kaptam [a hivatalt]. Bár ne!» (Ar. s Pet. lev. 194). Hányat engednek még töltenem benne, s bár ne különben mint eddig, az ég hatalmasságai ? (Kaz: Levelei 2: 288). — Köszönd, hogy apádnak szólítottál, mert ha nem, egészen benyellek vala (Kriza 395). c) Néha más időben vagy cselekvésben, vagy tárgyas alak helyett tárgyatlanban kellene az igének ismétlődni: Ma is úgy vagyok, mint tegnap [voltam]. Pászthory a fogadóba szállott, hol a marsai [volt szállva] (Kaz : Pály. 271). — íróra nézve mindig örvendetesb, ha a közönség azt kérdezi: miért nem dolgozik, mint ha ellenkezőt [kérdez] (Ar. FővLap. 19 : 1583). II. A lappangó igéjű mondatoknak második főosztálya, t. i. az egyes, önálló mondatoké, szintén elég gazdag. Ezekben többnyire a határozó mondatrészek vannak kitéve (ill. a mondat tárgya), az ige pedig az alanynyal együtt csak gondolatban van meg. 1. Az ide tartozó mondatoknak legnagyobb része fölszólító, még pedig: a) Leggyakrabban olyan mondat, mely helyhatározóból áll, s melyhez magától értődik valamely mozgást, menést jelentő ige. Pl. Előre! «Szegezz szuronyt s csak előre!» (Gyulai). Haj elébb, haj elébb, asszonyom nyolcz ökre! (Népk. Gy. II. 87). Haj vitézek, haj elébe! (Ar : Rege a csőd.). — Hátra! Vissza I — Gyerek, vagy be, vagy ki! «Lélek ez ajtón se be, se ki!» (Ar: Tetemre-h. — vö. Nyr. 8:302). Ki kutya a miséről (Nyr. 24:31). Föl Budára! Rajta! — Talpra magyar, hí a haza (Pet.). Lóra, csikós, lóra! (Népd.). Egy, kettő, a palotához! (Ar: Szentiv. álom 207). Nyakamba, karomra! (Népk. Gy. 1: 318). Ide, ide jó vitézek! (Ar: Rege a csőd.). Ide szóra, ti világnak lustosi! (Fal.). — Félre, undok pocz, vakandok ! (Ar ! Szentiv. álom 165). Tüskedisznók, innen el! (uo.). No még egy körtáncz, egy tündéri dal: és akkor, egy perez harmadára, el (uo.). Tova kutatni! égess, gyújts, ölj (Shak. 2 : 68). — Ne igen messze eszeddel, szemeddel ! (Fal: NU.). A mértékletesség megkívánja, hogy ne igen