Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

416 SZILASI MÓRICZ. Annyi azonban kétségtelen, hogy az -int mozzanatos képző, még ha jelentése immár el is halványult. Mert tudvalevő, hogy a magyar nyelv most s már jó ideje határozókkal (hirtelen, r ö gtön), vagy igekötőkkel (meg, fel Lehr, Toldi 57.), végre módosító igékkel (kezd, fog, kapja magát) fejezi ki a cselekvés hirtekn beálltát. Tehát mozzanatosnak vehetjük első tekintetre az olyan igéket, melyek -ít > -int végzettel váltakoznak. Legelőször ide vonhatjuk a már tárgyalt következő igéket: sziirít, nyomít, toszít (taszít), hajít (hagyít, hanyít TSz.), hárít, lapít, hörpít, tokit. Ezekről már kimutattuk, hogy -int végűből fejlődtek. Föltehetjük ugvanezt a következőkről is, mivel a régi nyelvben mind a két végzettel körülbelül ugyanazon korabeliek. Ezek: husit Sal: Mark: huzint-m László: Petr., emelít Pesti: emelint Tinódi, csavarít PéldK.: csavarint EákLevT., vanyalít; vanyalint Nyr. II. 224. Talán vonít is vonont miatt. A népnyelvből ismeretes várit: vár int szintén ide vonhitó, valamint pödörít: pödörint. Ellenben minthogy -ít végzetű igék is válnak -int végűekkó, nem tudhatjuk, melyik az eredetibb végzetük a következő igéknek, a melyeket a régi nyelvből -int végzettel nem ismerünk, noha most őket mind a két végzettel váltakozva használjuk. Ezek: keverít, kaparít, (kuporít,) sodorít, tekerít. Izelít, vakarít előttem -int véggel ismeretlenek. Facsarít igét szintén nem találom facsarint alakban a régi nyelvben, de csavarint miatt föltehető, hogy az első csoportba tartozik; noha más magyarázatát is meg fogjuk kisérteni. Valamint a többieket is, a melyeket itt a második csoportba soroltunk, alább bővebben vizsgálat alá veszszük, iparkodván megfejteni a hozzájuk járuló -ít képző szerepét s jelentését. 3. §. Az -ít képző térfoglalása. Vizsgáljuk meg most egyelőre, miként szorította ki az -ít a rokon képzőket s hódított el számos igét tőlük. Ilyen műveltető igék, melyek eredeti képzőjüket csak később cserélték fel az -ít képzővel: állat EhrC. 30. NádorC. 204. Komj: SzPál 211. Pázm. vö. Nyr. XIV. 214 ! gyalat Forró : Curt. 464. gyalut Misk: VKert. 554. gyaluszik GKat. Válts. II. 59. (neki-gyaluszik a fájás: lassanként tűrhetővé válik) ( iskunhalas), most gyalít Nyr. II. 135. III. 36. XIX. 47. (vö. Zolnai Nyr. XXI. 10.) | hasonlat Gvöngy. Nagysz. Jord. Érs. C stb. | szállat JordC. 144 MA: Bibi. V. 66. | szokatKazO. 2. KulcsC. 179 Ver: Verb. 70. | száraszt WinklC. 172. DöbrC. 140 (szárit nincs is meg ' a NySzt.ban ; csak szárajt a XVII. századból vö. fogyaszt: fogylajt ErdyC. 155. fogylalt uo. 49 b.), lázzat ÉrdyC. 29 (lázója: lázítja Nyr. XX. 124; •