Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

414 SZILASI MÓEICZ. NySz. szerint a kopog, de lehet az is, hogy a kap-hoz tartozik s a. m. hiante ore capto, pl.: Az apró madárkák seregenként reá tódulnak, kiket békoppantván, mind egyig megeszi Misk: VKert. 248; azonban ital elfogyasztását is jelenti a következő példában: Az kenieret es bort ü magok felkoppantiak Fél: Tan. 410. Ezek nyomán azt vélem, hogy a köppent kombináló szóalkotással származott a hippent s koppant elegyülésóből. Hasonlók (mint hörpent: höpít): nyom: nyomint: nyomít; szűr: szürent: szürít, a melyekről már volt szó; végre úgy vélem ide való tökél: tokit jaculor, iteratim pungo, vö. tőrrel nyíllal igen tekitik vala (Tinódi id. Korda Nyr. XIV. 477.). Hozzá tartozik ez a benható tövik pe-I netro AporC. 10. MA: Tan. igéhez, tehát képzésére szakasztott olyan volna, mint éréi: érint stb. feltéve hogy volt egy *tökint formája is. Más eltökít: ellop Nyr. V. 128., elhány, elcsen Nyr. IV. 277., vagyont elharácsol Nyr. XXL 144., ferdít, csavar Nyr. XII. 282. Elfogadhatónak tartom Simonyi magyarázatát, a ki Nyr. VI. 62. a tökél párjának tartja eredeti eltesz, félretesz jelentéssel. (Simonyi Nyr. V. 392. tökél, *tevekél) vö. eltökéllít: Ha valaki eltökéllíté magában Pós: Igazs. II. 108. Analógia az imént tárgyaltak. Meg kell még említeni néhány -ánt végű igét (UgAl. 217. Simonyi 58.). Ezek őrségi fujánt, hujánt, kurjant Nyr. VII. 469. ormánysági loccsant Nyr. III. 230. (Vö. locsint Nyr. VI. 42.) sutyánt: beléd sutyántom észt a vasat (Kiskunhalas) Nyr. VIII. 42. Á régi nyelvből szagolánt GKat: Titk. 327. meg-nyalánt Misk: VKert. 167. (Vö. nyalint Land: Új Segíts. I. 376. Pós: Válasz. 213.) eldugánt Gyöngy: Char. 47 (rímel ezzel: kirántja : Kardját nagy lassan ki ránttya | ki fut s eldugántya), szaladánt: kérlek had szaladánczak oda haza Mel: Sám. 43. s végül GKat.-nál mondánt (id. Simonyi 57. NySz.-ban nincs meg. Vö. illetént NySz.) Megengedem, hogy ezen -ánt végzetben a gyakorító -j lappanghat, mint Budenz magyarázza. Csak meg akarom jegyezni, hogy lehetséges, hogy az eredeti -ant nyúlt meg -ánt-ra. GKat. példáit gyanússá teszi illetént, mely egészen sajátszerű s önkényesnek látszik. A Gyöngyösi példáját a rímnek köszönhetjük. Az őrségi fujánt, melynek székely fuvint a megfelelője, valószínűleg egy föltételezhető fujál mintájára alakult, mint éréi: ér ént stb. Hasonló -ál képzős igék nyitál Nyr. VII. 469. ormánysági hálál Nyr. I. 424. II. 131. éfáglál: elfogad, tik. foglal Nyr. II. 278. vö. jövel, menél, nézel, rugál, szokál stb. (Sim. XVI. 252.) A régi nyelvben meg is Yfinfu(j)ál-kodik vö. fuálkodgyam Biró: Ángy. 189. felfuálkodott Csúzi: Síp. 13. és fuválló Com: Orb. 279. Ilyes alakra utal továbbá fuj át, hófuját II. 518. fuvát NSzt. Kurjant bizonyára kurjant helyett van. Ez olyan képzés, mint ujjant Nyr. V. 272. ujjong, ujjongat, ujjogát mellett. Vö. kurjogat, kurjongat, Külömben kurjáí-gat is előfordul Pós: GBot. 2.,