Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

41 % SZILASI MÓEICZ. egyet nagyot kiált Nyr. XVII. 286 vö. hajít: nagon fel kaitha TihC. 84. (Imre 131.) kanyarint Nyr. XVIII. 372. meg-lapint: valaminek a lapjával megüt Nyr. XIV. 478 (noha nem teljesen egyező jelentésű, mindamellett bizonyosan a meglapít [NSzt.] után alakult; befolyással lehetett rá: legyint)', puhint Nyr. XV. 91. taszint Nyr. XIV. 521 stb. Az -ant mellett így aztán egy új mozzanatos átható képző támadt: -int. Ezzel a képzővel képezték aztán számos olyan átható igének is mozzanatos változatát, melynek nincs is -ít végű alakja. Ilyenek: buhint: köhint MTSz. csalint: kacsint MTSz. csapint: MTSz. csavarint Moln : JEpül. 225. csederint: erősen odavágni valamihez Nyr. XVIII. 431. (csederit: elcsen NSzt. más jelentésű), becsicsörint, vö. becsiccsent, becsücsent: becsip Nyr. XX. 46. (vö. csucsorodik, csucsorodik pl. az ajak, Kriza), csiklint: csikland Nyr. V. 181. (Nógrád) Nyr. X. 331. (Csik), csórint: csavarint MTSz. csosszint Nyr. II. 224. megejtintem ezt a lisztet: hamarosan megszitálom (Csik) Nyr. XX. 144. galabint: a füvet eddegéli Nyr. XII. 527. hallint Nyr. XIII. 525. (Kriza), hudnt Nyr. VII. 469 A Gyúl. I. 371. László : Petr. kotorint Nyr. V. 124. köhint, kuhint a kohol mellett (Pós: Igazs. I. 712) kalabint: elcsen, ellop Nyr. XIV. 427. körmölint (Sim.) kollint Nyr. XIV. 191. (vö. kollant Simonyi i. h. 58 kóllogat: ütöget Nyr. I. 422.) legyint vö. legyent (NySzt. MUgSzt. 708.) lopint Matkó ^BCsák. 37. lépint Nyr. II. 466 nyomint vö. nyomént (Sim.) nyalint Land: Új Segíts. 1.376. Pós: Válasz. 213. megpatint: eret vágTSz. pöczint: megfricskáz Nyr. XV. 334. vö. pöczköl, pödörint (Simonyi); rá-recsint: ráijeszt, rágyújtja a házat (Szilágyság) Nyr. IX. 565. rázint (Sim. 59.) szemelint (Sim. 59.) suhint: a konyhaedényt gyorsan elmosni Nyr. XVIII. 285. (Kriza, elsuhint: ellop), iekerint Nyr. VI. 280. várint, várit (Zala) Nyr. XIX. 143. Különösen elterjedt a székelységben: büzölint, csorrint vö. csoronkál: vékonyan csorog; csosszint, Nyr. II. 224. dobint, köhint, fuvint, forrolint, gyökint: lüktet egyet-egyet a fejével; hallint, Mint v. ö. illogat: iszogat; elcsappint, (lábbint: lábával nyomint), perjint: ad, vet Nyr. IX. 427. elsurrint, elsuhint: ellop, elsikkaszt (e mellett van surran-furran a. m. illan-villan), leszegint, vágint (valamennyi Krizánál). Továbbá elharapódzott ezen -int képző az -an végüeken is. így támadtak ilyen változatos alakok: zuhan : zuhint; suhan : suhint; bosszint Nyr. XVIII. 46; lökint (NSzót.) : lökként (NySzt.); hibbant: hibint; kocczan : kocczint; csattant: csattint; horkant: horkint TSz.; pattint, koppint stb. (Sim. 58.) Hasonló képződésű a tapint. A régi nyelvben nincs még meg, hanem csak tápot, tapat: manibus tento, pulso (lássad, minttapat [== tapogat] a szegény vak ember EMK. II. 331.). Bizonyosan müveitető képzős, a mint bizonyítják: tapod, topog, tipog-tapog : mit füssen treten, stampfen v. ö. MUgSzt. 181; továbbá tapaszt;