Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31
40 PRIKKEL L. MARIÁN. az őrségi nyelvjárás őrizte meg nyelvünknek legeredetibb alakjait. Pedig ezt nem hiszem el, hogy meg tudja tenni! Hát ugyan a régi «nop» alakot, a mely nem is egyszer kerül elő a HB-ben, hogy hozza Munkácsi megegyezésbe a nqj-pV-nak hangváltozásával; vagy talán csak nem tartja valami olyféle dialektikus alaknak, a mely csak esetleges fejlődés a rendes «náp» mellett? Nem merem föltenni róla, hogy a «mináp, tennáp» alakokat eredetibbnek tartaná a «nop» formánál! Hiszen a régiségben sehol sem kerülnek elő! Semmi, de semmi alapja sincs Réthy László azon állításának (a Beöthy-féle képes irodalomtörténetben 17. 1.), a melyet bizonyosan Munkácsi félreértése következtében mond, hogy a «nap »-nak a régiségben «náp» az alakja. A náj-pV-nak tehát nop-pá kellett volna változnia. Csakhogy az a baj, hogy ilyen hangváltozás meg nem létezik a mi nyelvünkben, de talán még más nyelvekben sem. Az aj csak é (é)-xe, vagy pedig á (á)-x& változhatik.*) A «nap» szó, ennélfogva mint látnivaló, csupán nyelvészeti szempontból sem fogadható el a «náj-pV» összetétel származékának. Azért az olyféle állításnak, hogy ,a magyar «nap» szóban is — ép úgy mint a vogul-osztják náj «nap» szóban —mythologiai residuummal van dolgunk', a hogy Munkácsi hirdeti, sem alapja, sem helye nincsen. Mondjunk le tehát arról a szemet s szivet csiklandó csalóka hitről, hogy a magyar «nap» sző az «isten» név mellett egy második nyoma a magyar és vogul-osztják népek közös mythologiai felfogásának. Az összehasonlító mythologia még csak gyermekkorát élő tudomány, főképpen mi nálunk magyaroknál, kiknek ősvallási emlékeit a sok ide-oda hányódás, küzdés, idegen népekkel való keveredés, a keresztény vallás s egyéb romboló erők nemcsak hogy elnytittók, hanem úgyszólván gyökerestől kiirtották. A költészetben s a történeti hagyományban hasztalan kutatunk, nem találunk csak eg,f valamire való emléket is; a nyelvtudomány az egyedüli istápunk, a melyre támaszkodva ősmythologiánk egy-két megfakult foszladókát felfödözhetjük. De még e téren is a múltnak tanulsága vajmi kevés reményt nyújt a jövő kutatásokhoz. És ha valamely tudományágban, akkor ebben hajszálig menő pontosságra van szükségünk. Még eddig nincsen elég erős alapunk, a melyre bizton-bátran építhetnénk, mert egy-két szónak esetleges tanúbizonysága még nem elég ok arra, hogy valamely ugor nép mythologiáját úgy tüntessük föl, mint a melylyel a mienk kétségen kívül egyező volt. A mily könnyű az ily eljárás, ép oly megbízhatatlan. *) Az is kérdés, vájjon aj v. áj hangesoport válhatik-e magyar á-vá s a náp alak megfelelhet-e ered. *nájp-nak. S. Zs.
