Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

ŐSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 39 eléggé hatos, egész világosan kimondja M. U. szótárában (390.), hogy ,az oszt. B. naj szó (természetesen a napot jelölő !) = vog. B. naj «ignis»'.*) Úgy gondolom, fejtegetésem után sem Munkácsi, sem más nem vonja kétségbe, hogy a napjelentő naj-nak a nő-értelmii váj-hoz egyáltalán semmi köze sincsen, hanem etymonja: Hüz, fényesség». Gondoljuk azonban egyelőre, hogy Kaltés és q,tér csakugyan solaris alakok, tegyük fel azt is, hogy a naj «nőt» jelent: mindamellett sem lehetséges a «nap» szónak mythologikus szármáz-Nem lehetséges pedig először azért, mert ha Sarni-átér másik neve Ekwa-pV (azaz talán Ekwá-pV piris: «asszonyfi fiúcska*), valóban a napot jelentené, akkor, hogy a magyar nnap» szót hasonló mythologiai alapból származtathatjuk, szükséges volna, hogy ha nem is valamennyi ugor nyelv, legalább a vogul ne csak egy vagy két mythologikus énekében használja az Ekwá-pV elnevezést a napra, hanem a közbeszédben is. Pedig itt nem találjuk meg! Szükséges volna továbbá, hogy az Ekwa-pV összetétel mellett a naj-pV is használatos legyen a nap megszemélyesített alakjának jelzésére, holott ennek egyáltalán nem találjuk nyomát még a mythologikus énekekben sem ! De nem lehetséges a «nap» szónak mythologikus magyarázata már csupán csak azért sem, mert kiegyenlíthetlen hangtani akadályba ütközik. Senki sem vonhatja ugyan kétségbe, hogy a náj-pi összetétel mai hangzásához *nqjp, náp féle hangfejlődésen át könnyen juthatott volna, mert ily hangváltozás egészen közönséges nyelvünkben, de azt már nem tudja sem Munkácsi, sem más kimutatni a nyelvtörténetből, hogy csakugyan ily átalakuláson át nyerte mostani alakját. Az őrségi «minap, tennáp» szók mit sem bizonyítanak mellette, mert egyrészt kétséges, vájjon csakugyan nyilt á-val s nem csupán csak terpedt a-val ejtik-e (különben is összerántott alakok a *minapon, *tennapon-hó\), másrészt, ha még valóban nyilt á-val ejtik is, csak az esetben hozhatók fel hatos bizonyságul a «nap)> szó ilyetén hangfejlődése mellett, ha Munkácsi előbb kétségbevonhatatlan erősségekkel megbizonyítja, hogy *) Mindez tökéletesen helyes. Csak azt nem értem, a czikkiró mikép tehette föl a vogul szövegek szerencsés gyűjtőjéről s kiadójáról, hogy a nap, naj nevéről szólva megfeledkezett volna a tüzet jelentő naj-ról? 0 nyilván egynek tartotta a kettőt s a napjelentést vette eredetibbnek. Igaz, hogy ehhez aztán szó fér. : S.Zs, ;