Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

38 PKIKKEL L. MAEIÁN. sokkal természetesebb apperceptio-e a napnak «tűzről, fényről* való elnevezése, mint a «nó'» névvel való kapcsolatba hozása T Nemcsak hogy hihetjük, hanem sőt hinnünk is kell, hogy a «nap» vogul-osztják naj nevének «lux, splendor, ignis» az etymonja, nem pedig nmidier, matróna, dea». Hitünket megszilárdítja a világ teremtése regéjének ez a helye (Vog. népk. gy. I. 14.): an jelpin éakív ti; tqrém-naj akw' pala tq-rémt numén téV, akiv' fald tqrém kit sdmt téV mdgi-tqrmV lap ti teweV ; man ürél minimen ti najtdrdí: «hát ez a szent tűzözön; az isteni tűznek egyik része fönt az égben (v. égen) ég, másik része az ég két sarkában ég, az ég és föld fölemésztődik tőle; minő módon megyünk mi ezen a tűzön által?» Itt ugyanis az «isteni tűznek egyik része fönt az égben, (égen) ég» kifejezés egyenesen a napra vonatkozik, ép úgy, mint a «másik része az ég két sarkában ég» kitétel a sarkfónyre. Egy más bizonyság hitünk alapossága mellett Hunfalvy, a ki a tavdai vogulok harmadik hónapjának «tári naj jonp)) nevét így fordítja magyarra:tfenpű fény-hó», a negyedikét pedig «kdl' naj jofip»-ot. ekkeppen: «nyír fény hó». Hogy ezen hónapnevekben naj igazában napot jelent, ahhoz semmi kétség sem fér. Ezeken kívül igen nyomós erőssége van annak a ténynek is,, hogy a napot jelölő szónak eredeti értelme az ugor nyelvekben majdnem kivétel nélkül «lux, splendor, ignis». így a finn paivd, észt páev, páiv, lp. peive, lpF. bdive, zürj. smdi, votj. sundi, cserem. kece, sőt még a vogul-osztjákban általános '/átél napnév is etymonja szerint «fényt, világosságot, tüzet» jelent. Miért vennők ki tehát épen a naj-t közülök? Hiszen még más törzsbeli nyelvekben is hasonló tapasztalatra jutunk; teszem fel a görög rjkioc, latin söl és a német sonne gyökere, a saiv: sü eredetileg «leuchten» értelmű (1. Kluge: Etym. Wörterbuch der deutsch. Spr. 321.); az orosz: cojmije (sölnce) meg szemmeliáthaíólag a latin soMal függ össze. Sőt még abban az esetben is, ha a napot megszemélyesített alakban találjuk valamely népnél, a névnek eredeti «lux, ignis» jelentése majd mindig nyilvánvaló (a mint már föntebb megemlítettem), így a görög <í>ot(toc, "HXto?, a moabita Chemos, az assyriai Samas, a védai Árusa, latin Sol megszemélyesített napalakként szerepelnek ugyan, de valódi jelentésük könnyen fölismerhető. Mindez kétségtelenül bizonyílja annak a psychologiai ténynek igazságát, hogy az ember nyelvének megalkotásakor a különböző dolgokat mindig valamely szembeötlő oldalukról nevezi el ésha esetleg idővel megszemélyesíti is a természeti erőket, nevüket nem másítja meg. Ép azért, ha még megengednők is, hogy naj a napnak személyesített alakja, akkor is azt kellene tartanunk, hogy eredeti jelentése nem udomina, matronart, hanem nsplendory lux, ignis.)) Különben Budenz is, kinek tekintélye e téren, azt hiszem^