Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - II. Az ember szó 344
352 PBIKKEL L. MAEIÁN. vésbbé pedig a férj-nék eredeti «junger mann» etymonja. S ezen okoknál fogva a -ber nem azonosítható a férj (*pérj) névvel. Hozzá kell vennünk, hogy az «ember» hangalakilag sem felelhet meg az «elémpi-erge*) összetételnek. Az eredeti mp hangcsoportból ugyanis nyelvünk csekély kivétellel elenyészti a nasalist, pl. láp — f. lampe, tép — f. tempaa, apad —*ampád, eped —*emped stb.; de ha nem enyészti is el, a szóközépi p t nem szokta b-re lágyítani (megfordítva igen!). Igaz ugyan, hogy a hab, eb, seb(-es,) domb stb. szavainknak a vogulban kumpa, amp (amp), semp, tump (tumb) stb. megfelelője van, csakhogy az mp hangcsoport itt nem eredeti, mert az ösugor alakokban mb-t találunk: *ka mb a , * £mbi} * ss mb, t g mb a stb. A magyar mint látható, megtartja az eredeti hangot, míg a vogul, a mely nyelv különben is kedveli szóközépen a kemény explosivákat, a lágyakat is gyakran váltja fel megfelelő keménynyel. Munkácsi az mp-mb hangváltozásra mindössze két példát hoz fel: hömpölyöghombölyóg és lompos-lombos, de ezeknek is vajmi csekély a bizonyító erejük, mivel egyrészt újabb keltűek, másrészt meg azt sem tudni bizonyosan, az mp-s, vagy az mb-& alak-e az eredetibb. Az «ember» tehát csupán hangtani szempontból sem lehet az «élém-pí-erger> sarjadéka. Az egyeztetésnek myth. felét itt egészen figyelmen kívül hagytam, bár ebből még nagyobb szertelenség tűnnék ki. Kössük a, férj-et bármelyik jelentésével az em-hez, nem lesz rá mód, hogy az összetételből bármi csekély mythikus vonatkozást is tudjunk kifejteni. A felhoztam erősségek tehát, azt hiszem, meggyőznek bárkit róla, hogy az «ember» szó sem jelentési, sem alaki szempontból nem lehet a Munkácsi gondolta *élém-pérj összetételnek sarjadéka. De talán rokonságba hozhatjuk magával az élém-%alés elnevezéssel? Az em részt utóvégre mind jelentésileg mind alakilag el lehetne fogadni az elém szó képmásának (természetesen «világ, földit értelemben), de már a -ber, meg a %alés semmi rokonságot se mutatnak egymás iránt. Ha még ern-ber helyett em-halandó volna, akkor könnyen össze lehetne őket párosítani, de ilyen állapotban semmi áron se ejthetjük módját a rokonításnak. Egyébként bár ha mind a két szempont megengedné, hogy az ember-t atyafiságba kapcsoljuk az élém-%qlés szólással, akkor is hiába volna minden igyekezetünk, mert ősvallásunkról semmi emléket se nyernénk vele, ha egyszer maga ez a szó sem mytholologiai kifejezés. Végezetül, mielőtt fejtegetésem eredményét összevonva kimondanám, nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy az «ember» név *) A «férj» szó tudvalevő eredete szerint pl' és erge szókból van összetéve (1. MUg. Szót. 517.).
