Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

34 PRIKKEL L. MAEIÁN. Sqrúi-Kaltéé (vagy csak egyszerűen Kait és, Költés, Kaltééekwd, Káltés-é.) M. szerint a kelő nap istennője, a különböző énekekben majd mint az istenek anyja s Numi-Tqrém felesége, majd pedig mint ez utóbbinak leánya és Sqrni-qtér nénje jelenik meg. Hunfalvy Keguly után tévesen azt állítja róla (Vogul föld és népe 142.), hogy ,az óriás fújnak nő/ele'. Az «ég és föld elöntésének énekében* (Vog. népk. gyűjt. I. 39.) azt talajuk, hogy Sqrni-Kworésnak és Sqrni-S'is-mik két gyermekük van, Sqrúi-Kaltéé (az öregebb leány) ós Sqrni-qtér (az ifjabb fiú). Sqrni-Kworés nem más, mint Numi-Tárém vagy Numi-Kworés: a nfelső ég», illetőleg ennek megszemélyesített alakja, a kit a pogány vogul nép főisteneként tisztel. A Sqrúi attribútum való jelentése «arany»; e kapcsolatban azonban, mint más költeményekből is megtetszik, •fehér, tiszta, derült)) az értelme. Reguly is így fordítja (Vog. föld és népe 18.). Sqrni-Kworés (=• Sqrúi-Tárém) etymonja tehát utiszta, derült, felhőtelen égn (illetőleg ennek istene). Sorúi-Kaltés-röl ugyancsak az ég és föld elöntésének énekében az van mondva, hogy: taw saganél yqtél pokapi, taw saganél ét-pos yuVili: «az ő hajfonatából bontakozik ki a nap, az ő hajfonatából merül fel a holdvilág*). Valóban, ha e pár szót olvassuk, önkénytelen is arra a gondolatra jutunk, hogy itt a kelő, bíborban elömlő napnak (illetőleg holdnak) megszemélyesített alakjával van dolgunk. Ha azonban kissé szemesebben utána nézünk a dolognak, hitünk csakhamar megingatódik. Munkácsi ugyanis a női solaris alakra (Kaltéé-ra,) vonatkoztatja még az egyik medveköltőéneknek ezt a kitételét is (Vog. népk. gyűjt. III. 188.): yoli-séri sa'ipá nájsánin: «a reghajnal sugaras (hajfonatos) fejedelmi asszony a te anyád» ; e mondás szerinte egyenesen a napistennőre vonatkozik, vagyis más szóval: a napasszony a medvének, a vogul mythologia szent állatának anyja. Fölötte kétessé teszi azonban ezen állítás igazságát az a körülmény, hogy a vallásos medveénekek a «szent öreget)) mindig úgy tüntetik fel, mint Numi-Tqrém-nzk. magzatát (fiát, illetőleg leányát). Igen nehéz elhinnünk, hogy a mythologia épen ezen az egy helyen megváltoztatja hitét s a napistennőtől származtatja isteni «állat-öregét» *); sőt inkább azt lehet tartanunk, hogy a «yoli-séri sa'ipü)) kifejezés csak Numi-Tqrém attribútuma, annál is inkább, mert ugyanazon éneknek vége táján (Vog. népk. gyűjt. III. 193.) ezt találjuk: yoli-séri sáúikén yqtálné-müs, yoli-Kaltés éáúikén yqtálné-müs: «a mint a reghajnal anyácskád kivilágosodik, mint a reg-Kaltés anyácskád kivilágosodik)). Hogy e kitétel nem a napra, hanem a megvilágosodó, pirkadó égre vonatkozik, az egészen bizonyos. De ha ez áll, akkor az előbbi kifejezésben is az eget *) Kaltés lehet a medvének anyja, de napistennő semmi esetre.