Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

ŐSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 35 <kell értenünk a nap helyett.*) Oda jutunk ki tehát, hogy Sqrni-Kaltés épen nem a kelő napnak megszemélyesített alakja, hanem •egyszerűen Numi- Tqrém hajnalraváltozásának a megtestesítője, vagyis egy és azonos Numi-Tarémmal. De hagyjuk mindezt egyelőre figyelmen kívül! Hogy Kaltés az ég változásának s nem a napnak megszemélyesítője, annak megbizonyítására oly írónak tanúságát idézem, kinek tekintélye -előtt Munkácsi hihetőleg meg fog hajolni. Nem más ezen író, mint maga Munkácsi. 0 ugyanis Pervuchinnak a votják vallásos hagyományokról írt munkáját bírálva (Nytud. Közi. XXI. 220— -240.), Kildisin istenségnek alakjáról ilyképpen nyilatkozik: ,Kil•diéinnak meg van pontosan egyező mása a vogul Kaltés-ékwá, (déli vog. Kaltés-é. mythologiai alakban. A nyelvészet a permi (zürjénvotják) szellemi és gyakorlati élet többféle hatását igazolja a vogulságra s hogy e hatás különösen a vogul vallásos életre irányult, történeti bizonyítékokkaljis támogatható. A Kaltés a permi Kildisin -átvétele (még a hangtani megfelelést is kimutatja). A két alakra vonatkozó mythikus képzetekben is megvan az a szoros egyezés, mely közös eredetüket igazolja'. De ki ez a Kildisin ? Erre is megfelel Munkácsi, midőn Pervuchinnal szemben, a ki a «gondviselő égnek* magyarázza, kimutatja (227. L), hogy igazi etymonja Ueremtö ég» •és eredetileg csak egy változata, attribútuma az Inmar-n&k, melylyel együtt szintén előfordul egy szóban így: «Kilóin-Inmarv. Inmar, tudvalevő, a megszemélyesített «ég, mennyit, a vogulNumi-Tqrémnek hasonmása. íme mekkora következetlenség! Először kimutatja Munkácsi, hogy Kaltés a votják Kildisin átöltözött alakja, azután meg erővel rá akarja bizonyítani, hogy a sötétségből ki nem bontakozott, kelő napot testesíti meg. Pedig e két szerep teljesen kizárja egymást! Látni való tehát, hogy Kaltés nem más, mint Numi-Tqrém <(Sq,rni-Tq,rém, Numi- v. Sqrni-Kworés: «a felső ég))) egyik változásának, még pedig legtöbbször a reggeli- s esthajnali pírban úszó égnek megszemélyesített alakja. Előkerül ezenkívül némelykor mint -a tavaszi fakasztó kikeletnek megtestesítője is. A Sqrni melléknév ugyanazt jelenti mellette, a mit a Tqrémmal való kapcsolatban, vagyis Sqrni-Kaltés = «a tiszta, felhőtlen, pirosló hajnali ég». Ekként könnyen megérthető róla az éneknek az a kitétele, hogy ,az •ő hajfonatából emelkedik ki a nap, az ő hajfonatából emelkedik ki a hold'. *) Különben is abból, hogy az ének Kaltés-t «reghajnal-sugaras fejed, asszonynak* mondja, következik-e okvetetlenül, hogy ő 4t napistennő ? Legkevésbbé sem. Sőt sokkal jobban ráillik e jelző a reggeli pirosló égre, mint a napra! 3*