Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

ŐSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 33 nak myth. magyarázatát ilyformán építi fel: ,E mythikus felfogás alapján lesz megfejthető a magy. «nap» szó is, mely egy vogul «náj-pi» = «asszonyjí» (Ékívci-pV = nap) összetételnek ép úgy megfelel ; mint a magyar nép szó elemei a vogul né nö, pV fi szók né-pV-féle Összetételének. A magy. nő, né mélyhangú mását amúgy is kimutatta Szinnyei a magy. leány szóban. Az itten jelentkező *naj (leány = *lajány, *najány) pontos mása a vogul-osztják naj «nő» szónak, úgy, hogy a magy. nap mai hangzásához *najp, *náp-féle hangfejlődésen átjuthatott, mely utóbbi fiak meg is maradt még az örségi ((minap, iennáp» szókban. (L. Nyr.-Kalauz 38. 1.). A napimádás minden északi népnek természetesősvallása s igen érthető, hogy a magy. «nap» szóban is — ép úgy mint a vogul-osztják naj ((nap« szóban — mythologiai residuummal van dolgunk. Ha helyes Budenz felvétele, hogy a magy. isten «atyáeska»-íéle eredéi i értelmével a Numi-Tqfrém ásikem «N. T. atyácskám» kifejezésnek mása, úgy a nap szó egy második nyoma a magyar és vogul-osztják népek közös mythologiai fölfogásának''. Szántszándékkal tártam föl e magyarázatnak folyamatát minden megszakítás nélkül, hogy annál szembetűnőbb legyen, mily könnyen keríthet lesbe bármely avatott nyelvészt is. Mert meg kell adni neki, hogy látszatra meglehetősen tetszetős, sőt támogató erősségei első pillantásra megingathatlanoknak tűnnek fel. Én magam is, mikor először olvastam, igen tetszősnek találtam ; de nem lévén könnyen hivő, főleg az ily myth. nyelvmagyarázatokban, töviről-hegyire utána böngésztem s szemesebb vizsgálódás után arra a meggyőződésre jutottam, hogy M. fölfödözése nemcsak hogy el nem fogadható megokolt magyarázatnak, hanem ezenfelül még úgy a folklorisztika, mint a nyelvtudomány szempontjából is kárbaveszett munkának tekinthető. Hogy azonban senki rám ne vethesse az elhamarkodott vádolásnak bűnét, íme itt van vizsgálódásomnak egész lefolyása: A fő-fő gondolat, a melyben M. elmefogásai gyökereznek, hogy tudnivaló .a primitív műveltségű ember általában maga formájú embernek, illetőleg hős férfinak, vagy nőnek appercipiálja a napot', kétségtelenül igaz. Azt azonban már előre hozzá teszem, hogy a napalakok nevének etymonja majdnem mindig a ((világosság, fény, tűz» jelentéssel van kapcsolatban. Hogy többet ne is említsek, a görög mythologia napistenének neve, <I>olf3os, valójában ((világosat, fényeseU jelent; ugyanezt találjuk más természetimádó népek vallásában is. S e dolgot azért említem meg, hogy rámutassak már most arra a tényre, a melyre utóbb még hivatkozni fogok, hogy t. i. valamely természeti erőnek megszemélyesítése épen nem vonja maga után az illető jelenség nevének megváltozását is. Különben ismerkedjünk meg egyenkint közelebbről a vogul mythologia állítólagos solaris alakjaival. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXIV. 3