Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

ösvallásunk egy-két ,nyeM emléke*. I. A ,nap* szó. Osvallásunknak azon ,nyelvi emlékeivel' akarok értekezésemben foglalkozni, a melyeket Munkácsi Bernát magyarázott a vogulok pogány ősvallásáról tartott felolvasásában (megjelent az Ethnographiá-ban IV. évf. 1—3. f. 32—55.). Eá akarok mutatni azokra a tévedésekre, a melyekbe fejtegetése közben észrevétlen esett; távol van azonban tőlem minden legkisebb szándék, mintha Munkácsinak nyelvészkedő jó hírnevén bármily csekély csorbát is igyekezném ejteni: csupán csak az igazság kiderítése végett szándékszom botlását fölfedezni, meg azért is, hogy tévedése sokakat félre ne vezessen, a mint már eddig is némelyeket megejtett. Jelen czikkelyemben a «7iap» szóról adott magyarázatát veszem szemügyre s meg igyekszem bizonyítani, hogy a fölállította mythologiai etymon sem a folklorisztika, sem pedig a nyelvtudomány ítélőszéke előtt nem állja meg helyét. E magyarázatát már jóval akadémiai értekezése előtt közrebocsátotta ,Eszaki vogul nyelvmutatványok' ez. közlésében (NyK. XXI. 435—456.) egy jegyzet alakjában. Minthogy pedig e helyütt hypothesisét bővebben okolja meg, mint az előbbi értekezésében, azért czikkelyemben jobbadán erre leszek figyelemmel. Szerinte a nap neve ősvallásunk egyik kétségtelen nyelvi ereklyéje. Okoskodásában abból indul ki, hogy ,a vogul, mint a primitív műveltségű ember általában, maga formájú embernek, illetőleg hős férfiúnak appercipiálja a napot! Ezen általános tételen alapszik egész fejtegetése, a mely ilyíormán halad: az egyik vogul medveköltőének következő kitétele: %oliséri sa'ipa naj-sánin kars jiw lapin ti lapés: «a reghajnal-sugaras (hajfonatos) fejedelmi aszzony, a te anyád íme a magas fa ágernyőjére jutott (esett)» Munkácsi szerint tényleg a napra vonatkozik. KuV-q,tér hymnuszának egy helyén pedig ily kifejezést találunk (Vog. népk. gyűjt. II. 291. és NyK. XXI. 389.): yolit%q,tél, ársén '/átél náj-ánküw jáyá kwol-patitán lapné q,rémté, a melyet Munkácsi ekkép fordít magyarra: «holnapi napon, midőn a tüzes nap, a mi fejedelmi asszony anyánk,