Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Hegedűs István: Az absolutus esetek. (Kísérlet az összehasonlító mondattan köréből) 296

298 HEGEDŰS ISTVÁN. a nyelv formális alkatelemre: a névelőre s a praepositiókra. Úgyde az indogermán ősnyelvből való kibontakozásnál volt egy korábbi igen hosszú és igen fontos stádium és ez az Összetételek felbomlása esetekre. Ez ága a kutatásnak még nagy mező. A szanszkrit devanágari írásmód által szemlélhető alakot ölt e jelenség. Az egy mondattani hangsúly alá eső szócsoport egybe iratik. Ha behatolunk a részletekbe, az alanyi és tárgyi gen., sőt gen. őrig. mat. vonzatait is az összetételbe beolvadni látjuk. Előre jelzem, hogy a példákat többnyire a Eámáyana Gorresio-féle kiadásának első kötetéből merítem : Ayadya város nőiről ily dicséretet mond a költő : Adikanda VI, 17. rüpá | caturya \ madhurya | gílácáragun \ ánvíta=le donne lodate di belta, d'accortezza, di soavita, d' onesti costumi (Gorr. ford.), ha latinra vagy görögre fordítjuk, a latinban apraeditus-szal és abl.-ssd, a görögben napeaxBüaafxévoq nw-vel fordítjuk. Pindaros és Aiskhylos merész szóösszetételei főként ily természetűek, Aristophanes pompás paródiája, főként az Eccl. híres 48-tagos összetétele egyfelől tanúskodik a görög lyra merész összetételeinek hatásáról, a fenséges szópompáról, melynek az összetétel hatalmas eszköze volt, másfelől az egészséges nyelvérzékről, mely a szertelen összetételt nevetséges színben látta vagy legalább láttatta. Adikanda IX, 31: pady | árghá | sanadánena = offerendo loro acqua per la lozione de piedi, ía patera ospital deli arghya, i seggi = offerens aquam, ad pedes lavandos, verbénám, sédem. Míg a fentebbi példában a jelzői összetételt találtuk, melyet az újabb nyelv melléknévvel és megfelelő esetvonzattal cserél fel, itt a mondat tárgyait foglalja a danéna, tehát egy iastrumentalis esetbe helyezett deverbalis főnév alá. Még egy példa más vonzat kifejezésére: Adik. IX, 36: grötramüle copajepur—vadanair—madhugandhibhi(h) = e colle loro bocche soavemente odorate gli mormoravano all' oreccio (leni sussurri) = fülébe illatos ajkaikkal susogtak (hogy elkábítsák az anachorétát). E példa azért érdekes, mert itt a lülébe (crötramule) locativusban van és a többi instrumentálisban. Már most ha e mondatot görögre fordítjuk: xai xpo? tó oos autoO s<jjti>üpiaav Xó^oic, [j.éXt oSwSóat. vagyXóyoos peki óStóSóta?. Mit mondjunk az ily mondatra: anásvádita pürvani phalanyasvádya tani, hol az adverbiumnak megfelelő pürvani melléknévkép egyez a tani phalani=hos fructus-szal és az, anásvádita = haud gustatos válik az összetétel értelmezőjévé, tehát hos haud prius gustatos fructus gustans = dopo aver mangiato que' irutti non mai perlő innanzi da lui gustati! Itt látjuk a participium con junctum kitűnő példáját is. Es ez átvezet voltaképeni tárgyunkra: