Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

52 ZOLNAI GYULA. fraterzoktavalatyztelny azzonyonk zvz mariat ez keppen» (237. 1.), e h. asszonyunkat, szűz Máriát.Hasonló az Erdy-codexben: «tyztelte wrwrik lesusth» (146), e helyett: urunkat, Jézust. Bégen még rendesen így beszéltek: «kwltwnk suplicacioval ennek elette es kyralhos il felség éhes» (LevTár. I. 12); «az mit megygertwnk kyr álnak ú felségének meges akaryuk adni» (uo. 13); «elküldöttek műnket előre, hogy urunknak ö felségének az számára készítenők ott el az szállást» (Mindszenti Gáborból, 1. Beöthy : Irodalomtört.6 I. 228); ^császárnak ő felségének is értésére adtuk ez dolgot» (a székely nemesség 1527-i kiáltványából, Budap. Hirlap XI. 358. tcz.), stb. Es e kifejezésmód sokkal természetesebb és eredetibb, mint a mai, midőn így beszélünk: «öfelsége a belgák királyának védnöksége alatt Brüsselben nemzetközi kiállítás fog tartatni)) (Nemzet VI. 276. melléki.). Magyarázatát, mint a többi példák is, abban leli, hogy az egész értelmezős kifejezést egységes szóként szeretjük ragozni: (ö felsége a belgák királyá)-nak. Eredetileg szintén értelmezős szerkezetként ragozhatta nyelvünk a valaki más, valami egyéb, ki más, senki más, semmi más, senki egyéb,semmi egyéb-íé\e páros névmási kifej ezéseket. E rre vallanak legalább némely régibb adatok s ez látszik elemeik jelentésénél s egymáshoz való viszonyánál fogva is természetesebbnek. Eredetibbnek tartjuk a következő, mindkét elemet ragozó kifejezésmódot: «chak énnálam vagyon ninchen egebnel senkyneh (NémGl. 307), ma így is mondhatnók: ,nincsen senki másnál'; «ha valamyt egyebet ebbe myelthewnk volna» (LevTár. I. 34), ma: valami egyebet; «immár .semmit egyebet*) nem kivan, hanem hogy ...» (uo. II. 86), am. semmi egyebet; s ez a kifejezésmód még ma is közönséges, pl.: «már oda küldjenek kegyelmetek valakit mást» (Jókai : Elátk. csal. 1.29); «miért nem vetnek szemére annyi ellentétes szereplést senkinek másnak**) (Nemzet, VI. 181). Azonban ma már nagyon gyakorivá lett, e páros kifejezéseket egységnek véve, a következő ragozásmód: x) Vö. ezekkel ezt a kifejezést: «nem tudok

egyebet mit mondani* (Haller: HHist. III. 217), a mit így is mondhatunk :,nem tudok mit mondani egyebet'• *) Vö. «Adassék a levél Hunyadi Mátyásnak, Tulajdon kezébe, Senkinek se másnak* (Arany: «Mátyás anyja»).