Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

MONDATTANI BÚVÁRLATOK. 53 «Kiről is van tehát szó ? Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb mint polgártársi» (Emb. tragéd. V. szín); «enyim az [az istenkard]! ki-másé ?» e h. ,kié másé' (Buda halála, X. é.); «több ház alapfalaira bukkant, de egyéb semmit [azaz: (egyéb semmi) t] sem talált» (Egyetértés, XVIII. 130); «engem illet érte a dij, senki mást* (Csiky: Antigone-ford. 393. v.); «a Balkán félszigeten senki másnak nincs joga fegyveres beavatkozáshoz* (Nemzet V. 271. esti 1.); ((egyáltalában nem tudnám se én, se senki más, se Volfnak, se senki másnak bebizonyítani)) (írja Asbóth Oszkár, Nyelvtud. Közlem. XV. 119); «Ördög adta kis legénye, Még mi nem jut az eszébe! Jó lenne, jobb lenne, Ha valaki másba [e h. ha valakibe másba] szeretne» (népdal a Piros Bugyelláris ez. népszínműben); «jobb lett volna mégis tán valaki mást választani)) (Főv. Lapok XXVI. 89. 1. teza). Ezekhez sorolhatjuk a mi minden kifejezést is, melyet ma, rendesen szintén így ragozunk: mi mindent, mi mindenről stb., noha előfordul az eredetibb használatmód is, pl.: «közel négyszáz kiállító mutatja be a kiállításban, mit mindent nem termel Vasmegye» (Nemzet, VI. 240. esti 1.); «kiadta a rendeletet, hogy mit mindent végezzenek)) (Lamb : Shakespeare-mesék, ford. Mihály Józs. I. 21). Ezeknél is érdekesebb az oly értelmezős szerkezeteknek egységessé válása, melyekben csupán az értelmezett szó névmás. Ilyenek : ami földlakók előtt a Marson látható egyenes vonalak megfoghatatlanok» (Budap. Hirl. X. 322. tcz.), e h. mi előttünk (vagy szokottabban: előttünk), földlakók előtt, ebből: ,(mi, földlakók) eló'W; «Páter Didón mi nyugatiak számára a mi eszünk járása szerint irta meg Jézus életét» (uo. XII. 128, Tóth Béla tezájában); sőt egy magánlevélben ilyet is olvasok: «szigorú feladatunk mi állami tanitókfldTc itt e megyében az idegen ajkú népet magyarosítani)), e példában már rag járul a megszokott s egységgé vált ,mi, állami tanítók' kifejezéshez. Ilyenek még: «nem kívánod te azt, hogy én bűnhődjem ezek a gazemberek miatt)) (Egyetértés, XX. 283), e h. ezek miatt a gazemberek miatt; «itt érdeklődnek maga az ivó iránt is» (Főv. Lapok, XXVI. 90. tcz.). — Mind e jelenséghez hasonló a németben ez a ragozásmód: König Stefans, azaz: (König Stefan)-s, e h. Königs Stefans. Sőt még tovább megy a nyelv az állandóan együtt szerepelni szokott mondatelemeknek egységgé való olvasztásában. Nevezetesen egybeforrva ragozza a más, több, kevesebb mellékneveket a hoz-