Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)
Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35
MONDATTANI BÚVÁRLATOK. 37 az egymás szó két eleme, egy és más között eredetileg az a viszony mutatható ki, mely az alany és valamely mondatbővítmény (tárgy, határozó, jelző) között szokott fönállani; vagyis, hogy úgy mondjuk, egy alanya a más-nak, s alanya az eredeti fölfogás szerint még akkor is, midőn a mondat mai alakulata szerint e fönhatóságát már nem is éreztetheti. Némely régibb példáinkban ime föl is csillanik az eredeti fölfogásmód. A mai egymás után határozó kifejezést a Jordánszky-codex így írja: egy más után (652.1.), és nem ok nélkül. Érdekesen magyarázza meg ez írásmódot s egyszersmind egymás névmásunk eredetét is az eredeti latin szöveg: unum post unum. Tehát egy más után annyi mint ,egy a más után', vagy mint ma mondanók: ,egyik a másik utánc . Ép így magyarázódnak egymás ellen, egymás mellett, egymás miatt stb., vagyis: ,egy a más ellen', ,egy a más mellett', ,egy a más miatt'. Csakhogy meg kell magyaráznunk az egymás használatát teljes, állítmányos mondatokban. Ma mondhatjuk: ezek szeretik egymást, szeretik egymást, a két testvér szereti egymást stb. Ha e mondatokban az egymás szót elemeire bontjuk, még nem jutunk mai fölfogásunk szerint elfogadható alakú mondatra : ezek szeretik egy mást, szeretik egy mást, a két testvér szereti egy mást Azonban az eredeti mondatalakokat, az eredeti fölfogásmódot nem nehéz visszaállítanunk, belőlük az átmenetet nem nehéz szemléltetnünk. Legkönnyebben az utolsó fajta mondatokkal boldogulhatunk: a két testvér szereti egy mást, mert az ilyenekben az alany és állítmány nincsen többes számban, a mi a másik két fajta, sokkal gyakoribb természetű mondatokban némi nehézséget idéz elő. Utóbb idézett mondatunk ugyanis ilyen alakban is képzelhető : a két testvér, egy mást (azaz egy a mást, egyik a másikat), szereti. Innen csak egyszeri szórendi átmenet szükséges mai mondatalakunkhoz. Hasonló alakra, appositionális közbevetésre lehet visszavezetnünk az egymás-t a másik két fajta mondatban is: ezek, egy a mást, szeretik, a miből a tulaj donképi alany (ezek, vagy akárminő több. számú név) elhagyásával a másik, magában tekintve legfeltűnőbb mondatalakra jutunk: szeretik egy a mást, szeretik egymást. A föltünőség azonban csak úgy érezhető, ha az egy-et egészen külön veszszük a már egységessé vált névmásból s szemben látjuk a többes számú állítmánynyal. De a dolog — mint láttuk — úgy áll, hogy eredetileg az ily mondatoknak volt egyéb, többes számú alanyuk, a mely a többes számú állítmánynak megfelelhetett, az egy~
