Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

38 ZOLNAI GYULA. másí-ban pedig csupán appositio-szerű az alany (egy)amazt tárgygyal kapcsolatban. Érdekesen világítják meg az eredeti fölfogást a következő régi adatok: «tü es egyetöh a mástoknak lábokat megmossátok)) WeszpC. 47), vagyis: ti is egymásnak (egy a másnak, egyik a másiknak, egyiktek a másiktoknak) lábát megmossátok; «fejenkint egyikünk másikunknak tagai» singuli alteralterius membra (Komj : SzPál. lev. Eóm. XII. 5), vagyis, mint ma mondanók : fejenkint egymás (egy a más, egy a másnak, egyik a másiknak) tagjai. Még érdekesebbek a következő példák, a melyekben az egy személyrag nélkül áll, a más ellenben a mondat eredeti értelméhez képest még személyragozva van: négy másunknak terhét hordozzuk)) (Born: Préd. 289), vagyis: együnk a másunknak, egyikünk a másikunknak, mai szólás szerint: egymásnak terhét hordozzuk; <agy mástokna1,

birodalma alatt esmérjétek magatokat)) (Pécsi: SzűzK. 43), azaz : egyitek a mástoknak, egymásnak birodalma alatt. Igen tanulságos, s mintha épen magyarázatunk igazolására akarna szolgálni a mód, a hogyan Greguss szokta volt az egymás névmást használni: «az emberiség története egy a máshoz fűzött engesztelő tragédiák lánczolata» (Tanulmányok, I. 179); ((bekövetkezik az ütközés, melyben a két fél egy a más vesztére törvén, föltámad a félelmetesség, b(rzasztóeág eleme» (Eendsz. szépt. 185); «a büntetést az egyes szereplők gyakorolják egy a m is ir,n (uo. 194). Az eredeti fölfogás tükröződik vissza a következő mondatokban is: «e két alak, tárgyam keretében, egyik a másiknak adott életet tollam alatti) (Főv. Lapok XXV. 380); «szép vérszopónak, angyalformájú sátánnak — és más ezekhez hasonló, egy a más nak ellenmondó névvel — nevezte Romeót» (Lamb: Sbakespearemesék, ford. Mihály József, II. I<i9). — A németben az egíjmás-t jelentő névmás, cinander, szintén egységes szó ugyan, s ugyanazon elemekből s hasonló fölfogás és mondatbeli szereplés alapján *) forrott egygyé, mint a magyar névmás; azonban genitivusi használatában ma is rendesen csak külön állva fordul elő, mint pl.: ;|í) így magyarázza Kluge is (Etym.Wörterb.*):

«cinander: eineerstarrte Zusammenrückung des Nom. ein mit einem obi. Kas, von ander: z. B. ahd. sie sind ein anderen ungelih ,sie sind einander: (eigtl. einer dem andern) ungleich'». Sanders szerint: ^einander ; zusammengezogen aus: einer — den (dem) andern* (Wörterb. d. deutsch Spr.).