Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

36 ZOLNAI GYULA. nyelvtörténeti ismeret nélkül a testvér szót is hajlandók lehetnénk hasonló módon értelmezni, s akkor ép oly képtelen jelentésbeli eredményre kellene jutnunk, mint a ftvér-rel és nó'vér-iel szemben. Valóban, hogy miként válhatott a testvér szó, a test és vér összetétele, a ,frater-soror' fogalmak közös jelölőjévé, azt csak úgy érthetjük meg, ha szemügyre veszszük, hogyan viselkedett e szó a mondatban nyelvünk régibb korszakában s hogyan viselkedik még ma is a népies nyelvhasználat szerint. Egy régi íróban azt olvassuk: «az atyámmal egy testvér volt gróf Apor István» (Ny. Szót.). Verbőczy Decretumának Veres-féle fordításában a carnales szó így van magyarázva: «egy test verek, kik egy attyatol annyatol születtettek» (1611. kiad. indexében). S a mai népnyelv még széltében használja ezt a kifejezésmódot, pl:. «a tíz egy-testvére (meseczím, Nyr. IV. 516); «három egy testvér nevin állott a jószág» (Eger, Nyr. XVIII. 25); «legelői ment a három vőfély, mind a három egy testvér* (Vereskövi novellájában, Főv. Lapok XXII. 1033); «azok egy testvérek* (Székesfehérvár, saját hallomásom). A NySzótárból idézett mondatban nem, de a többi példákban igen is föltűnő lehet az egy szó használata, mikor több személyre, három és tíz testvérre van az alkalmazva. Pedig épen ez az érthetetlennek, logikátlannak látszó mondatbeli használat adja nyitját a testvér szó eredetének, eredeti jelentésének. ,Mlnd a három egy testvér azt teszi, hogy mind a három vőfély — akikről az író beszél— egy test vére*), vagy akár egy test, egy vér. Arany Jánosnak bámulatig mély és eleven nyelvérzékéről tesz tanúságot számos egyéb nyelvi sajátsága között Buda halálának az a helye is, ahol azt mondja: «Dicsérfcevezérök' dalia népestül, Eogadá egy vérül, fogadá egy testűin (X.é.), azaz testvérül fogadá Etele a magyarok követségét. Azonban a testvér szónak e régi és eredetibb mondatbeli használatából az egy számnév eltűnt, az összetétel egységes szóvá, a jfrater-soror', ,geschwister' fogalom jelölőjévé lett. Hasonlóképen érthetetlen volna az egymás névmásnak jelentése, ha két elemét magukban, mondatbeli használatuk szemügyre vétele nélkül tekintenők. De más világítást nyer a dolog, ha az egymás-t nem szakítjuk ki mondatából, ott figyeljük meg, a hol életét éli, a mondatéletben. Arra az észleletre fogunk jutni, hogy *.) így magyarázza Simonyi, A magyar nyelv, II. 96.