Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Ismertetések - Jankó János: Finn mesetanulmányok (Krohn K. tanulmánya) 331

332 JANKÓ JÁNOS. általános elosztását tünteti fel előfordulásuk gyakoriságának öt fokozatban való ábrázolásával». Krohn mestere e módszerben saját édes atyja volt, ki a Kalevala -dalok keletkezéséről írt nagy munkájában (J. Krohn, Suomalaisen Kirjallimuden história, I. Kalevala. Helsingissá 1883—1885; 616 1.) alkalmazta e geográfiai módszert fényes sikerre]. Ugyanazon módszert használta fel Krohn K. fent idézett tanulmányában az állatmesék terén. Ez irányban való kutatás különösen a finn állatmesék terén már csak azért is becses eredményeket igért, mert a finnek összegyűjtött folklóranyaga sokkal gazdagabb, mint bármely más népé, hiszen csak a finn irodalmi társaság birtokában nem kevesebb mint 20,000 dal, 40,000 közmondás, 20,000 babonás szokás, 13,000 mese, 10,000 találós mese s így összesen több mint 100,000 szám van egybegyűjtve. Krohn ezen dolgozatában a földrajzi módszert arra használja fel, hogy a különböző szomszédos népek hatásait nyomozza az állatmesék fejlődésére. E czélból kiválaszt egy állatmese-lánczolatot, mely a medvével (farkassal) és rókával foglalkozik s ezt teszi az összehasonlító vizsgálat tárgyává. Ennek eredményeit Krohn már korábban (Tutkimuksia suomalaisten kansansatujen alalta, I. Vihko Íja 2, Helsingissá 1887—1889) összefoglalta, s ebből kitűnt, hogy ez az összefüggő meselánczolat több mint 1000 éve megvan Észak-Európában, és hogy az Finnországba kétfelől vándorolt be : nyugat vagyis Skandinávia és Kelet, vagyis Oroszország felől. A jelen dolgozat már most kizárólag azzal foglalkozik, hogy az említett mesekörben a nyugat- és keleteurópai folklór-elemek viszonyát állapítsa meg Finnország területén. E czélra az említett mesekörből hrirom mesesort választ ki összesen tizenegy taggal, melyek mint külön-külön mesék is élnek a nép ajkán, s ezeket veszi vizsgálat alá. E tizenegy mese teljesen rövidre fogott kivonatát a következőkben adom azon megjegyzéssel, hogy a római számok a nagyobb, teljesebb mesekörnek a kutatásban felhasznált tagjait jelentik. VI. A róka döglöttnek téteti magát s felvéteti magát a halakkal megrakott szekérre; onnan leszórja a halakat, aztán maga is megugrik ; a kocsis csak otthon veszi észre, hogy kocsiján se hal, se róka. VII. A róka eszi a halakat; meglátja és megkívánja a medve; a róka azt tanácsolja a medvének, fogjon ő is halat úgy, hogy dugja farkát a jég lékébe s tartsa addig ott, mig a halak rá nem ragadnak. A medve megteszi, faránál fogva a jéghez fagy s hogy a róka hítta emberektől menekülhessen, kitépi magát, ott hagyja farkát. Ezalatt a róka beszökik a házba. VIII. A róka megeszi a tejfelt; közben hazajő a háziaszony, meglátj a a rókát s hogy némi bosszút álljon rajta, hozzá vágja a tejfeles kanalat, de az csak a farka végit éri, s ez azóta fehér. IX. Találkozik a róka a medvével s elpanaszolja mily rosszul járt ő azóta, járni se tud, úgy megverték. A medve megszánja, vállára veszi s úgy czipeli. A róka dúdol: «a beteg viszi az egészségest,» — majd — «vert viszen veretlent*. A medve észreveszi a gúnyt, ledobja a rókát s űzőbe veszi. X. A róka egy fagyökér alatti odúba búvik ; a medve az orrával megy utána s a róka lábába harap. «Harapd csak a gyökeret!* nevet a