Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Ismertetések - Jankó János: Finn mesetanulmányok (Krohn K. tanulmánya) 331

FINN MESETANULMÁNYOK. 333 róka. A medve azt hivén, hogy téved, kiereszti a róka lábát s a gyökérbe harap: «Jaj, ne harapd a lábamat!» jajgat a róka s megszabadulva a medve fogától, megszökik. A másik mesesorból ezen tagokat veszi fel Krohn : IV. A róka ellopja a medve mézét. A medve a rókát gyanúsítja S azt ajánlja ennek, aludjanak el mindaketten a napon, hadd lássák, ki izzadja ki a mézet. A medve el is alszik, de oly mélyen, hogy a róka, mikor érzi, hogy a méz már folyik ki belőle, észrevétlenül bekeni vele a medvét. A medve elhitte, hogy ő ette meg a mézet. XXVIII. A medve távollétében a i-óka nőszni akar a nőstény medvével ; ez a rókát űzőbe veszi; a róka két egymáshoz közel álló fa közt átugrik, a medve utána, de a két fa közé reked; erre a róka rajta a tehetetlenen erőszakot ejt. XIV. A medve árván maradt gyermekeihez ápolót keres. A nyúl nem kell, mert hangja nincs. A róka ajánlkozik, a medve felfogadja; a míg azonban a medve az erdőn jár, a róka megeszi a három bocsot s megszökik. Végül a harmadik mesesor ez : XXII. a) Egy lusta ember marháit az erdőre viszi s haragjában azt mondja : «falná fel a medve !» A medve megjelen, az ember megijed s haladékot kér, hogy munkáját végezze. A róka előkerül s megigéri az embernek, hogy két tyúkért megszabadítja. A rókát meghallja a medve, nem ismeri meg, de megijed s kérdi «micsoda lárma az ott?* — «A király vadásza medvére vadászik,* feleli az ember a róka súgására. «Kérlek ne árulj el», könyörög a medve. «Micsoda feketeség van ott melletted?*) kérdi a róka nagy hangon. «Egy fatörzs», feleli az ember. «Tedd szekeredre, kösd le s vágd belé a fejszét,» parancsolja a róka. A medve könyörög az emberhez, hogy mindezt csak jelezze, mintha megtenné. Az ember azonban valóban megteszi s a medve meghal. XXII. b) Az ember hazamegy a két tyúkért; zsákjában azonban a tyúkok helyett két kutyát köt, azokat a rókára eresztik; a róka odújába fut, a kutyák azonban őrzik. XXII. c) A róka megkérdi tagjaitól, hogy viselték magukat a veszedelemben. Mindegyik jól viselte magát, csak a farka volt mindig útjában; büntetésül a róka ezt kidugja a kutyáknak, azok persze aztán a farkánál fogva az egész rókát megfogják. E tizenegy mese a föld összes népeinél, amint ezt Krohn táblázatosan összeállítja 708 variánsban ismeretes s e variánsokból 362, tehát több mint fele, esik a finnekre. A táblázatból kitűnik azonban az is, hogy mind a tizenegy mese együtt csakis a finneknél van meg, a többieknél a tizenegyből csak egy-kettő vagy egynehány. Továbbá az első öt mese sorozata ilyen szakadatlan összefüggésben csak a finneknél van meg. A skandináv és szláv befolyást Krohn akkép állapítja meg, hogy a medve (skandináv) vagy a medve helyett a farkas (szláv) szerepel-e. E nézőpontból vizsgálva a meséket, illetve variánsait, látjuk, hogy Finnországban a finn állatmese nyugoteurópai skandináv és keleteurópai orosz formái is megvannak; Finnország azonban a meséknek nem átmeneti, hanem határterülete mind kelet mind nyugat felől. Hogy e mesék igen régen honosak, bizonyítja az a tény, hogy a nyugateurópai