Nyelvtudományi Közlemények 21. kötet (1887)
Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Csuvas nyelvészeti jegyzetek. 1
6 MUNKÁCSI BEKNÍT. rétes. — Reguly t-nek jelzi, mely a a szóközépen ingadozó hang, olyan mint a magy. é, csak sebesen» (értsd: röviden!) «ejtve ki». A mondatokban, mint az előbbi különös magánhangzókra, úgy erre sem vet ügyet s hol i-nek, hol e-nek írja. — A Jakovlev-féle irodalomban é a jegye, melylyel ismét ugyanaz a bajunk van mint az á-val, hogy t. i. még egy másik hangot is kifejezhet, a vele gyakran bár, de mégsem minden esetben váltakozó ö-t. Ügyelnünk kell tehát minden egyes é átírásában, hogy minő aequivalenseit találjuk más forrásokban s különösen Zolotniczkinál. Az utóbbi szintén észrevette az é hangzónak sajátosságát, van is külön jegye rá: az orosz b; de nagy kár, hogy ezt a jegyet szerfölött ritkán s csaknem kizárólag a szó végén használja, pl. 9iib én = ebé, *miib csibe = cébé, HKKB kettő = íkké, imiHKb kicsiny = péftégé, KHMb ladik = kimé, TyMb domb = turné (v. ö. majib sajnos! == mié! Typb himzés = iuré) : szóközépen: iibTb végződni = féi- Rendes módjai az é jelzésének nála: a) az H, pl. kézén (KéceHb Mát. 5, 19.) kicsiny = KHSMHb Z.; pél- (néji- Mát. 1, 29.) tudni = iiHJib- Z.; tínés (THHec Mát. 4, 13) tenger — TMHHC Z. — b) u, pl. vir.jéksék, Mi.jukéük féreg = übiKCbm Z.; an. sévén, vir. Sübüú szemölcs = IIIHÓMH Z.; an. jétd'ér hókorcsolya = öbui^bip Z.J jégét legény = ÜHTHT Z.; an. kéli, vir. két csaknem = KbiabTb Z. Ritkán e vagy a betűs átírásra is akadunk, pl. an. céngé meredek =s 'inre Z.; índ'é most = HH,a,e Z.; it-fügéí? páros-e v. páratlan? == biT-THrejib? Z. | vir. jené, an. jin hüvely, táska = UH, íiaH Z.; an. késjá, kézéjá zseb = Ka3bia Z. 4. ö, vagy mint kazáni votják textusaimban jeleztem ü; az p-nak megfelelő magashang, mely e szerint hangszín tekintetében az ö és ü között áll s körülbelül a magy. ö-nek megfelelő rövidje. — Reguly észrevette ezt a hangot is, de nem jelzi.*) A Jakovlevféle irodalom, mint említettük, az é-nek e jegyét alkalmazza rá, mely azon esetekben, midőn Zol. vele szemben y-t ír rendszerint w-nek hangzik, de különösen a déli nyelvterületen esetleg e mellett é-nek is, pl. vir. pi'U'üi felhő, an. petéi: uyjibTb Z.; vir. piifna, an. pérná táska: nypbim Z. Csak a w előtt tapasztalom általáno*) «Az ü a szó végén úgy hangzik, mint ö: pügo, sürö (pügüba, surfba, pügürá, sürüra)» NyK. II, 196, Az idézett két szó voltaképe11: pügü, siirü.
