Nyelvtudományi Közlemények 21. kötet (1887)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Csuvas nyelvészeti jegyzetek. 1

CSUVAS NYELVÉSZETI JEGYZETEK. 7 san az ё hangzást, midőn Zol. y-t ír, pl. t'ewd teve : тувэ, sewäkkiberri szivárvány: сьувек-к.; pewär, pedr máj: пувэрь; kewä moly : куве; kéw'etéf kovász : куветлех | t'eivä, Ш (nem tu) kötés, csomó: тувэ, iew-, fii- zúzni: тувь-, éewereí-, sürll- savanyodni : сьувурлэ Hibás följegyzések: кыштэк hónaljbetét az ingben = küstdk, кырлэ- zajogni = kiirla- | типпь vész = Шр, силигэ köp = íülegd | пуде terhes (állat) = püd'ü. A csuvas magánhangzók táblázatát ezek után a következe módon állíthatjuk össze: Mélyhanguak: a — ё г о о и Magashanguak: ä е ё i — ö (ii) ü Megjegyzendők ehhez: a) hogy a csuvas d és e a magy. nyílt és zárt e-vel azonosak. Forrásaink közöl csupán Eeg. jelöli meg néha az ä-t s egy-egy adatban öntudatlanul Zol., midőn t. i. magashangú szóban a-t ír, pl. пагиль ду ! = pä'fel du! благослови; треньча lécz, zsindely = iefenßä \ ярибэ csendesen = järibä; ярзу szabad idő = jäfzü (v. ö. még яю ár — jüjü). Általában azt lehet észre venni, hogy az ä ott fordul elő, hol a tatárban, vagy más közeli törökségben szintén ä vagy a hangzik, pl. kerämät pogány szent hely = tat. id.; kel'ä retesz = tat. kelä (de csuv. kíl'e mozsárütő = kirg. keli), senderti ágypolcz == tat. sündürä, pdf el áldás = tat. bayel; — hasonlóképen azon magashangú képzőkben ós ragokban, melyeknek mélyhangú párja a hangzós, pl. loc. -rd (-raj, abl. -rdn (-ran), com. -bd (-ba), part. -fän (-yan), inf. -äs (-as) stb. — b) A.z о csak az éjszaki nyelvterületen hallható, míg a déliben következetesen и áll vele szemközt. Az ilyen «változó »-nak nevezhető и mellett vannak még mindkét dialektusban «állandó» и hangok is, különösen olyan esetekben, midőn a rokon nyelvek vagy dialektikus mellékalakok tanúsága szerint ezen и valamikor hosszú volt, pl. su nyár (v. ö. tat. zaj), su zsír (v. ö. tör. jag, csuv. seiv-arni масляница), sur- szórni (v. ö. sewer- mellékalakját), peru borjú (v. ö. tat. bezaw), túra- morzsolni (v. ö. türk. togra-j stb. Az ilyen etymologikus tekintetben fontos и hangok biztos fölismerésére nincs módunk eddigi forrásainkból; de alaposan gyaníthatjuk olyan esetekben, midőn Zol. ós a nyomtatványok egyformán y-t írnak. — ej Az й hangot a Jakovlev-féle irodalom következetesen y-vel jelöli, mely jegy Zolotniczkinál is előfordul, de mint már fentebb is volt alkalmunk látni, nemcsak