Nyelvtudományi Közlemények 21. kötet (1887)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Csuvas nyelvészeti jegyzetek. 1

CSUVAS NYELVÉSZETI JEGYZETEK. 5 körülbelől a hosszú ó-nak megfelelő rövidje. Halász Ignácz «Lule-és Pite-lappmarki nyelvmutatványaiban» is előfordul s innen vettem át a jegyét is. — Regulynál is találunk egy «nem tiszta o-nak hangzó» ü jegyet; de a kevés példában, melyet rája Budenz, illetőleg maga Reg. idéz, zavar van; ezekből t. i. vudo, sudo, sudelat' (melyeknek o, e hangzója valójában ü volna) a mi átírásunkban: vúdé fa, síidé világos, sudelat világít; továbbá jmda, pé'da itt pijde (tetű) s csak vudalih, vuttur hangzanak valóban p-val, így: vgdáléy köz, vgttgr harmincz. — A Jakovlev-féle irodalom gondosan megkülömbözteti az p-t az w-tól (y), de a közös á jellel viszont az é hanggal zavarja ös?ze, úgy hogy a csuvasúl nem beszélő olvasó ma^ukb \ a textusokból sohasem igazodhatik el egy ilyen á-nak hangbeli értékére nézve. A nyelvészeti átírásban segítségünkre jöhet Zol. szótára, mely nem jelöli ugyan meg az p-t, de más irányban zavarja össze, mint a nyomtatványok. Itt t. i. o-t, vagy y-t találunk helyette, pl. gláiv vonó jószág, g'zát- elkísérni (ácaTMát. Ev. 2, 7), gröt nemzetség, fáj = ojiaB, O'S&T-, opoT Z. | p'ip meleg, gstá mester (ácTa Mát. 13, 55), oé marok (ácb. u. o. 5, 22) = y/Ky, ycTa, ycb Z. — s csak nagy ritkán az első szótagban a-t (pl. gs ész = ac Z; virj. gmért-kájék, anat. ámbért-k. sas = aMbipTKaübiK Z.), vagy a második szótagban M-t (pl. '/ómét lóiga = xáaiáT Mát. 11, 29, XOMHT Z.; ygndgr hódprém, yórgm korom = xoH^bip, xypbiM Z.). Arra nézve tehát, hogy a nyomtatványok a-ját e-nak, vagy p-nak ejtsük, illetőleg írjuk-e, a következő szabályok szolgálhatnak irányadóul: a) ha az első s z ó t a g ban Zol. bi-t ír vele szemben, bizonyos hogy az a c= é; — b) ha Zolotn. o-t ír, bizonyos, hogy az á = p ,• — c) ha Zol. y-t ír, akkor a második szótag minőségét kell tekintetbe vennünk, ha ez utóbbi y, o (vagy a nyomtatványokban a): bizonyos, hogy a kérdéses a = p ; ha a második szótagban a, vagy H fordul elő: az a hangzása, tekintettel a föntebb (1. b) alatt) tárgyalt esetekre, kétes; —d) ha a második vagy következő szótagban a nyomtatványok á-ját Zol. a-nak írja: bizonyos hogy amaz a = é: — e) ha o-nak: bizonyos, hogy az á = o; —f) ka végül y-nak, vagy bi-nak, akkor az illető á-nak hangzása tekintettel az 1. b) és 2. pont alatt adott esetekre kétes. 3. é; a magy. zárt e és i között álló hang, körülbelől az á-nek rövidje, mely már Budenz és Halász svéd-lapp közléseiből is isme-