Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első rész: az ugor nyelvek szóképzése. II. Névszóképzés - 401

446 UGOR ALAKTAN, I. A másik caritiv képző-alakhoz, a vog. -ta/-hoz hozzá csatoltuk a magy. Aalan-i, minthogy ennek alaprésze tal- azzal föltűnően egybevág s eddigelé a magyar képzőt csakis ezen alaprészénél fogva tartottuk a vogul alakkal egyezőnek, a mi mellett az -an végrészt természetesen csak jelentéktelen járuléknak kellett vennünk. De jobban megvizsgálva az alakok egymáshoz való viszonyát, kiderül hogy utolvégre még sem igaz, a mi annyira szembetűnőnek mutatkozik. Mindenesetre kivánatos, hogy a -talán utórészéről is tudjunk számot adni, habár ez csak úgy lehetne is, hogy az előrészét egészen másképen értelmezzük. Először is világos, hogy a vog. -tal-val az oszt. -k-nak kell egyeznie (mely az Irt. -cZa-ban csak utóbb nyerte az explosiv dentalis hangját). Tudva van, hogy a d (t) : l változásban az osztják még tovább ment mintsem a vogul (1. fent 21. §), s e szerint az oszt. -la a vogul -tal-heli -ta-nak felel meg, a vég -l elkopásával ; vagyis -la régibb -lal helyett való; elveszett consonanselemre utal is még az osztS. -lay-nak úgynevezett végaspiratiója {••/ • v. ö. Castrén 45. §. «Im auslaut wird der vocal in den Surgut-dialekten mit der schlussaspiration y versehen, z. b. neu, S. neuy zweig; keu, S. kouy stein»; egyébiránt a Surg. vég y-nak esetleges pótló értekét mutatja legjobban az abl. -euy az Irt. -ivet e h. iveit ellenében : pl. tom pelegeuy = tom pelegivet «von jener seite»). — Minthogy pedig a magyar is a d: l változást erősen kedveli, sőt néha még tovább vitte -j-ig (máj: oszt. mugol, vog. majt), azt kell várnunk, hogy a vogul caritiv -íaZ-nak magyar mása szintén úgy mint az osztjákban *-lal-\á fejlődött. Ezt föl is lehet még ismerni a -talannak nem -an, hanem -lan végrészében, csak a nem ritka l: n dissimilatiós változás fölvételével: ta-lan e h. ta-lal. A mondottak szerint az egész -ta-lan-nak eredetileg caritiv képzős szónak kellett lenni, mely jelentésénél fogva az egyszerű caritiv képzőnek is helyébe léphetett. Már pedig ilyen szó is talál; ható a vogulban, mely a m. talán (*talal)-xiak is megfelel: vogB. tatel, K. tatel «üres, puszta» (leér, öde): tatlen kujji üresen fekszik; vogL. tátlqmt- leér macben); mert hogy ez a -tal caritiv képzővel van, mutatja az oszt. -talli «leer», -li utórészével. Ez utóbbi azonban magának a tatel-nek mivoltára is világot vet, a mennyiben előrésze taZ-ban a vog. tajl «plenus» mására ismerhetünk rá (v. ö. talán «ganz, unverletzto tkp. das volle, den vollen inhalt habend ;